Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. Nem szeretem a "sub" és a "mazo" különválasztását - a klasszikus "Femdom" híve vagyok. Az alárendeltség szimbolikus része a lábcsók, a lánc és a korbács; fájdalom és alázat egyaránt kell a kiszolgáltatottság izgalmának teljes átéléséhez. Ám ha a férfi helye a Nő lábainál (alatt?) van, akkor sem szánalmas, hitvány féreg: erős és hatalmas rabszolga, akárcsak a római gladiátor vagy az arab mesék dzsinnje, aki feltétel nélkül hódol Úrnőjének, alázattal szolgálja, és boldog, hogy önként vállalt kínjaival szórakoztathatja.

Idáig a játék. A valóságban meg (remélhetőleg) teljesen normálisnak tűnő pasas vagyok, aki szeret ezekről a dolgokról, vágyakról, elképzelésekről, tapasztalatokról beszélgetni, levelezni, vitatkozni, vagy akár közösen játszani is. Nem vagyok független: Úrnőm rendelkezik velem, nélküle nem veszek részt semmiben.