korall - Submissive, Mazochist Female

Sok, sok éve találtam magamra és a szenvedélyemre.
Voltak gyönyörű kapcsolataim, barátaim. Közben teltek az évek, és most már jó ideje eltüntem. A felületekről és magamból is.
De itt az ideje, hogy feléledjek, és újra partnert, barátot, izgalmakat találjak.
Kissé válogatós vagyok. Fontos számomra az elfogadás. Mindenféle háterű és származású emberek elfogadása.

Akire vágyok, azzal, nem csak szeánszot szeretnék, hanem beszélgetni is.
Könyvekről, kultúráról, egyéb lomokrólű

Volt egyszer egy régi írásom, ami elveszett, mint a korall rabnő weboldalam is.
Hogy mazo vagy szub vagyok. A jó ég tudja. A kettő szorosan összefügg, és hogy mennyire, az a partneremtől, Uramtól függ.

Mi az hogy sub? Mi az, hogy mazo?

Erre a kérdésre kéne válaszolnom. Ráadásul el kéne döntenem, melyik vagyok.
Tényleg, mi is vagyok én?Wolf_Erotica_39.jpg

N. Sub, mazo, Számomra ma már ez egy.
Én így vagyok n.

Biztos, hogy szubmisszív. Ma már tudom, mindig is az voltam. Szubmisszív, aki szereti, és élvezi, és szüksége van arra, hogy alárendeldjön. Hogy átadhassa magát az ernek, amit a Férfiból, Domból, Topból sugárzik.

Minél ersebb, annál jobb. Minél jobban érzem az erejét, annál gyengébb lehetek.
Alárendeldhetek.

Megsznhetek, és kiteljesedhetek. Amikor már megsznik az akaratom. Csak az övé van.
Megsznik a világ. Csak van. Én is szinte megsznök, de közben betöltöm a világot.

Minél jobban átadom magam, annál inkább leszek önmagam. Megsznnek a görcsök. A belénk neveldött szégyenlsség.

Végre elérem azt, amit a legtöbb n olyan nehezen ér el, hogy teljes mértékben elfogadom önmagam. Hiszen, a lényeg, hogy elfogad, és akkor már nem lehet baj velem.Wolf_Erotica_54.jpg

A subság nekem nem a szeánsz. Nem azt jelenti, hogy ha hibázok, megbüntethet.
Hiszen, ha nem hibázok, akkor is.
Rám parancsolhat bármelyik percben, megbüntethet bármikor.
De nem is nevezem ma már büntetésnek.

Mert ha sub vagyok, mazo is vagyok, és akkor vagyok mazo, ha sub vagyok.
Ha az Övé vagyok. Övé a testem. Azt tehet, amit akar. Megverhet, fájdalmat okozhat. Akkor a fájdalom már átlényegül. Fáj ugyanúgy, de mégis másképp. Vágyakozom a fájdalomra, alig várom. És amikor érzem, akkor Nem, Nem akarom, de két ütés, viaszcsepp között mégiscsak várom a következt. Egyre magasabbra szállok, és egyre mélyebbre jutok magamban. Mélyre, ahol már semmi sincs, csak a testem, vagy már az sem, csak egy pont a testemen. Oda összpontosul minden.

Olyan boldogság tud ilyenkor elönteni, ami semmihez sem hasonlítható.
Mikor vége, sajnálom, mikor kezddik, menekülnék.Wolf_Erotica_53.jpg
Félek. És élvezem már a félelmet is.
Minél jobban élvezem és vágyom a fájdalmat, annál inkább vagyok szubmisszív. Annál inkább tudok a Férfié lenni. Annál inkább tudok bízni benne. Annál inkább tudom, hogy értem van, és vigyázz rám, megóv.

Minél inkább szubmisszív, alárendelt, rabn vagyok, annál több fájdalmat viselek és kívánok.
Valójában nem kell hozzá semmi. Nem kell eszköz, nem kell fájdalom, nem kell parancs. Elég egy hang, egy tekintet. Hogy tudjam, hol a helyem. És én tudom.

Olyan mint a legmélyebb meditáció. Kiürülnek a gondolatok, az érzések. És már csak a rabnség marad. Vagy még az sem. Egy megfogalmazhatatlan lebegés.

És minél inkább rabn vagyok, sub és mazo, és akármennyi szinonimát találhatnánk, annál inkább érzem, hogy önmagam vagyok, vonzó vagyok, és ellenállhatatlan. Hogy jó vagyok. Szép vagyok.


Hogy én vagyok a N.