a_fenti_kert - Fetisist, Switch Male

A fülemig ért ez az édes-ragadós, bdsm-nek nevezett vattacukor tíz évvel ezelőtt. D/s főleg, és némi fétis, hogy a szemnek is kedves legyen. Elvarázsolt, szerettem, és tanultam dolgokat magamról, meg úgy a lélekről.

Következett ezután egy csendes időszak. Magányos szerzetként szürke (kék) csuhába burkolózva róttam az erdei, hegyi ösvényeket és a belvárosi antikváriumokat. A szekrény mélyén lassan megrepedeztek, majd porrá omlottak szét a latex konstruktumok. Béke poraikra, mormogtam.

Egyik augusztusi estén (amikor végre megérkeztek az esők), egy csésze teával az ölemben azt bámultam, hogyan érnek össze a szemközti hegyek a felhők aljával. Tűnődtem régi, nyugvó dolgokon. Aztán egy csendes ötlettől vezetve gyertyát és füstölőt gyújtottam. Levettem a polcról a három pénzdarabot, köszöntöttem az ősöket és a tanítókat, majd dobtam hatszor. A jelek meglepetést szereztek. Így született a varázsló kertje reg.

A D/s-ben nekem nem a dugás az érdekes, még csak nem is elsősorban a szex. Hanem hogy abban a kertben, amire azt mondom, hogy "én" - vagy "te" -, milyen titkos világok rejtőznek még.

Ki vagyok én? - e körül van a titok. Ha ehhez közelebb jutni nyakörvbe, erényövbe, hennatetoválásba vagy éneklő szalagokra kötözött ezüstcsengettyűkbe kell öltözni, akkor abba kell öltözni. Ha magázódni, megfosztatni szokásoktól, furcsa szabályokat halálos komolysággal betartani kell, akkor azt kell. Egyik se fontos, mindegyik lehet fontos.

Életünk szokásait gyakorolva saját erőinket tartjuk bezárva. A D/s az én olvasatomban annak az útja, hogy ezekhez az erőkhöz újra hozzájussunk. A visszanyert energia olyan világok és lehetőségek megpillantását teszi lehetővé, amikről azelőtt nem is álmodtunk. Mondjuk ezeket tudni kell aztán kezelni.

Gyakorlom én ezt a hegyi magányomban is egyedül. Mostanában például színesek a körmeim. Kékek, többnyire.
De partnerrel messzebb lehet jutni.

Független vagyok, nyilván.
Egyik szám sem végződik ötre.