Pierre - Mazochist Male

Tamkó Sirató Károly: REJTÉLY

Kenyában,
egy nagy bambusz-bárban,
melyet középen szelt az Egyenlítő,
két ügynök írja jelentését:
két cipő-piac-
felderítő.

Az egyik
a déli félgömbön így ír:
Kenyában a lábbeliekre
jövő, sajnos - semmi se vár,
mert ősidők óta
- itt mindenki mezítláb jár!

A másik
az északi félgömbön így ír:
Kenyában a lábbeliekre
jövő, hurrá! - óriás vár,
mivelhogy még
- itt mindenki mezítláb jár!

Melyiküknek lesz igaza?...
...Rejtély!...
Nem dönti el érv és vita.
majd eldönti
a rejtély oldó:
- az idő maga!


Történt velem, hogy a munkahelyemen ebédemet miközben kivettem a hűtőből, megláttam a kollégám köményes tihanyi camembert sajtját. megkívántam, gondoltam másnap én is azt eszek ebédre.Meg is vettem másnap reggel, s betettem a hűtőbe.Délben ennék, s mit látok?Fel van bontva, s a fele hiányzik.És ott van rajta egy kimért de leragasztott felvágott is.Dühös lettem, kivettem a maradék sajtomat és a kolléga felvágottját. Utóbbit durván feltéptem, a felét leszaggattam s a sajtommal együtt megettem.A megmaradt másik felét igénytelenül visszacsomagoltam, s visszaraktam a hűtőbe.S mit látok? A hűtőben kissé hátrébb a bontatlan sajtom...
Na mondom, balhé van. Ebből hogy mászok ki?A sajtot gyorsan felbontottam, félbevágtam, a felét gyorsan befaltam, a másik felét szépen visszacsomagoltam.Mit kezdjek a felvágottal? A maradékot gyorsan befaltam, s a csomagolással elszaladtam a boltba, s megkértem ugyanazt kérek s lehetőleg minél pontosabban ugyanannyit. A rányomtatott dátumot, időt csak nem nézi meg... És akkor már vettem magamnak másnapra egy ugyanolyan sajtot is.
Rohanok vissza. Mit látok?Megint balhé van.Nincs ott a felbontott sajt.
Mit tegyek mit tegyek? A saját sajtomat ugye betettem a hűtőbe. Mit tegyek a bontatan felvágottal? Betettem jó hátra, a sajtom mögé s igyekeztem takarásba helyezni.
Na gondolom, oké, megvan mentve a haza.Nézem este, a felvágott még mindig ott van a sajtom mögött.Nézem reggel, ugyanaz.Nézem délben. Ugyanaz.Délután nézem mi a helyzet?S döbbentem veszem észre, a felvágott még mindig ugyanott van, azonban a sajtom fele hiányzik...



Történt egyszer, hogy a macskánk megharapta a kisfiamat.

De úgy, hogy vérzett neki.

Másnapra pedig elpusztult.

(A macska).

Először azt hittem, elkapott valami fertőzést a gyerektől.

De aztán elgondolkoztam, mi van ha beteg volt a macska s úgy harapta meg a gyereket?

Felhívtam hát az Állategészségügyi intézetet, elmondtam mi a helyzet, s megkérdeztem mi ilyenkor a teendő.

Azt javasolták, vigyem be a holtestet bevizsgálásra.

Bevittem. Ott azt mondták, csak akkor van nagy baj ha veszett, más macskabetegségek nem veszélyesek az emberre. Hagyjam ott. Ha veszett macska, azonnal megy a távirat, hogy mi a teendő - ez a hivatalos útja - ha nem megy távirat a hét végefele érdeklődhetek az eredményről.

De még aznap délután kb. kettőkor felhívtak, gond van, amit beadtam az nem macska. Leginkább valami vacsorafélére hasonlít.

Mondom:

- Ó az nem vacsora, az az ebédem, összekeverhettem a két szatyrot.

Erre ők:

- Semmi gond, betettük a hűtőbe, vigyem másnap a macskát s kicserélik.

Erre én:

- Az sajnos nem fog menni, ugyanis én már megebédeltem...


"Basszni akarok! ide nekem az oroszlánt is !!!"

zrinyi szex - fejlesztés alatt
Rally szex - fejlesztés alatt

Fajta szarka " fejlesztés alatt
Sokat akart a farka, de nem bírta a szajha.
Újságíró szex Nem türöm a nyomdafestéket - fejlesztés alatt
Petőfi kötőjel katonai szex - fejlesztés alatt


Az élet hétköznapi történései gyakran olyan mintázatokat mutatnak, amelyek elsőre egyszerűnek tűnnek, de ha jobban megvizsgáljuk őket, rájövünk, hogy valójában sokkal mélyebb összefüggések rejlenek mögöttük. Amikor reggel felkelünk, a nap első sugarai egy bizonyos szögben törnek be az ablakon, ami nemcsak a szoba hangulatát határozza meg, hanem a bennünk rejlő gondolatokat is elindítja egy adott irányba. Ez a folyamat nem véletlenszerű, hiszen minden apró részlet, a párna elhelyezkedése, a takaró gyűrődése, vagy akár a csendes madárcsiripelés is hozzájárul ahhoz, hogy miként éljük meg a nap kezdetét.
Az emberek gyakran nem veszik észre, hogy ezek az apró pillanatok mennyire fontosak, pedig ha belegondolunk, minden nagy esemény ezekből az apróságokból áll össze. Például amikor egy baráti találkozóra készülünk, nemcsak az számít, hogy mit viselünk, hanem az is, hogyan érezzük magunkat a választott ruhában. Az öltözködés nem pusztán fizikai cselekvés, hanem egyfajta önkifejezés, amely azt sugallja a világnak, hogy kik is vagyunk valójában. Ezért van az, hogy egy jól megválasztott ruhadarab nemcsak az önbizalmunkat növeli, hanem azt is, hogy mások miként érzékelnek minket.
Ahogy haladunk előre a nap során, a választásaink láncolata folyamatosan alakítja a körülöttünk lévő világot. Gondoljunk csak bele, milyen hatással lehet egy egyszerű mosoly egy idegenre az utcán. Az a pillanatnyi gesztus talán elindít egy gondolatot benne, amely később cselekvéssé alakul, és ki tudja, lehet, hogy ennek köszönhetően valami egészen váratlan, pozitív esemény történik. Ezért is mondják sokan, hogy a világ olyan, amilyennek mi magunk látjuk, mert minden apró döntésünk és cselekedetünk formálja azt a képet, amelyet nap mint nap látunk.
A természet is hasonló módon működik. A fák levelei, a folyók csillogó vizének hullámai, vagy akár a szél által hajtott felhők mind-mind egy nagyobb rendszer részei, amelyben minden összefügg mindennel. Amikor egy fa levelei lehullanak ősszel, az nemcsak egy egyszerű biológiai folyamat, hanem egyfajta emlékeztető arra, hogy minden dolognak megvan a maga ideje és helye. A lehullott levelek tápanyaggá válnak a talajban, amelyből új élet sarjad tavasszal, és ez az örök körforgás azt üzeni nekünk, hogy minden vég egy új kezdet.
Az emberek gyakran elfelejtik, hogy mennyire fontos részei vagyunk ennek a körforgásnak. Nemcsak passzív megfigyelők vagyunk, hanem aktív résztvevők is, akik döntéseikkel és tetteikkel hozzájárulnak ahhoz, hogy a világ egyensúlyban maradjon. Amikor például eldöntjük, hogy szelektíven gyűjtjük a szemetet, vagy amikor úgy döntünk, hogy kevesebb vizet használunk, ezek az apró lépések mind hatással vannak a környezetünkre. Lehet, hogy elsőre jelentéktelennek tűnnek, de hosszú távon ezek a döntések összeadódnak, és egy nagyobb változást eredményeznek.
Ugyanez igaz az emberi kapcsolatokra is. Egy kedves szó, egy apró figyelmesség vagy akár csak az, hogy meghallgatunk valakit, hatalmas különbséget jelenthet. Az emberek közötti kapcsolatok olyanok, mint a finoman szőtt hálók, amelyek akkor erősödnek meg, ha törődünk velük. Ha azonban elhanyagoljuk őket, akkor lassan szétszakadoznak, és eltűnnek. Ezért is fontos, hogy időt és energiát szánjunk azokra, akik fontosak számunkra, mert ezek a kapcsolatok adják az életünk valódi értelmét.
Amikor az ember a mindennapok apró részletein elgondolkodik, egyre világosabbá válik, hogy ezek a látszólag jelentéktelen dolgok hogyan kapcsolódnak össze, és miként formálják az életünk egészét. Vegyük például a reggeli rutinunkat. Az, hogy milyen sorrendben végezzük el a különböző teendőket, nemcsak a hatékonyságunkat befolyásolja, hanem az egész napunk hangulatát is. Ha például először megfőzzük a kávét, majd közben megmossuk az arcunkat, akkor ez egy teljesen más érzést kelt, mintha fordított sorrendben tennénk. Az ilyen apróságok ugyan jelentéktelennek tűnhetnek, de ha naponta ismételjük őket, kialakul egy minta, amely hosszú távon hatással lehet az érzelmi állapotunkra.
Ugyanez igaz az étkezésre is. Nemcsak az számít, hogy mit eszünk, hanem az is, hogyan és kivel tesszük ezt. Ha egyedül eszünk, talán gyorsabban végzünk, de ha társaságban étkezünk, akkor a beszélgetések, a nevetés és a közös élmények hozzáadnak valami pluszt a pillanathoz. Ezek az apró különbségek nemcsak az étkezés élményét változtatják meg, hanem hosszú távon az egészségünkre is hatással lehetnek. Hiszen, mint tudjuk, a jókedv és a pozitív érzések hozzájárulnak ahhoz, hogy testileg és lelkileg is jobban érezzük magunkat.
A természet is ezt a fajta finom egyensúlyt példázza. Ha megfigyeljük egy esőcsepp útját, ahogy lassan lecsorog egy levélen, és végül belefolyik a talajba, akkor megérthetjük, hogy minden egyes cseppnek megvan a maga szerepe. A talajba szivárgó víz táplálja a növényeket, amelyek oxigént termelnek, és így a világ egészének működéséhez járulnak hozzá. Ezért is fontos, hogy ne tekintsünk semmit jelentéktelennek, mert minden apró részlet egy nagyobb egész része.
Ahogy az évszakok váltakoznak, észrevehetjük, hogy a természetben minden folyamatosan változik, mégis minden ugyanaz marad. A levelek ősszel lehullanak, de tavasszal újra kihajtanak. A folyók néha kiáradnak, néha elapadnak, de mindig ott vannak, és formálják a tájat. Ez a fajta ciklikusság nemcsak a természetre, hanem az emberi életre is igaz. Az életünk tele van változásokkal, hullámvölgyekkel és csúcspontokkal, de ha jobban belegondolunk, ezek mind részei annak az útnak, amelyet bejárunk.
Az emberi kapcsolatok dinamikája szintén ezt a változékonyságot tükrözi. Vannak barátságok, amelyek egy életen át tartanak, és vannak, amelyek csak egy rövid időre szólnak. De mindegyiknek megvan a maga helye és ideje. Egy régi barát felbukkanása például olyan érzést kelthet, mintha az idő megállt volna, és ott folytathatnánk, ahol abbahagytuk. Ugyanakkor egy új ismeretség friss lendületet hozhat az életünkbe, és segíthet új perspektívákat találni.
Az élet egy hosszú utazás, amely során folyamatosan tanulunk és fejlődünk. Minden nap egy új lehetőség arra, hogy valami újat tapasztaljunk, vagy hogy valami régi dolgot új szemszögből lássunk. Ha nyitottak vagyunk az újdonságokra, akkor észrevehetjük, hogy a világ tele van csodákkal, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzük őket. Egy egyszerű séta a parkban például nemcsak fizikai mozgást jelent, hanem egyfajta lelki feltöltődést is. Ahogy a fák árnyékában sétálunk, hallgatjuk a madarak énekét, és érezzük a szellő simogatását, rájövünk, hogy ezek az apró pillanatok adják az élet valódi értelmét.
Ez a fajta szemlélet segíthet abban, hogy jobban értékeljük mindazt, ami körülvesz minket. Hiszen ha belegondolunk, az élet nem más, mint egy sorozat apró pillanat, amelyek összeadódnak, és egy nagy egésszé állnak össze. Minden nap egy újabb fejezet ebben a történetben, amelyet mi magunk írunk. És bár nem mindig tudjuk előre, hogy mi fog történni, az biztos, hogy minden egyes nap lehetőséget ad arra, hogy valami jót hozzunk létre, vagy hogy valami újat