Madmax84 - Submissive, Mazochist, Sadist Male

Jelenleg az élethelyzetem több mint bonyolult.
Nem keresek senkit... és ahogy azt a sors intézni hivatott, az ember mindíg akkor talál rá arra, akire kell, amikor legkevésbé keresi.

Alapvetően a szadismus és a mazochizmus is azonos módon áll közel hozzám. A fájdalom és annak következményei, a hangok, az izmok feszültsége, a tekintet ami kíséri, a fokozódó szívritmus, a kiélezett érzékek, a lassan lecsengő izgalmi állpot, ami kíséri... ez mind vonz és izgat.

Mások irányítása, vezetése, kontorllálása olyasmi, ami nem is erősségem, és nem is szívesen vállalom fel... hacsak nem egy játék részeként, melyről tudvalevő, hogy hamar véget ér.

Nem adom át az irányítást tudatosan, riaszt a kontoroll elvesztése, nem kedvelem a klisséket, melyek a legtöbb Dom-Sub kapcsolatot jellemzik. Ellenben tapasztaltam, hogy van olyan (kevés), aki képes rám olyan hatással lenni, hogy mélyen, tudat alatti szinten, a jelenlétében elvész bennem az EGO, a veszélyérzet, az életösztön, az irányítás. Mi kell ehhez? Bizalom, hit, elismerés.

A gyerekkorom ellentmodásos volt, soha sem nélkülöztem, de rideg volt ,száraz és magányos. A fiatal korom sűrű, fordulatos, és kalandos volt. Most pedig ideje az újrakezdésnek.
Jó lapokat osztott az élet, és jól kevettem azokat. Nem dolgozom és már nem is fogok. Passzív jövedelmből élek, kényelmesen, pihenéssel, hobbikkal elfoglalva magam.
Szeretem vezetni, ha lehetőség van rá veszélyesen.
Szeretem valódi zenét, Blues, Soul, RnB, és vettem egy basszusgitárt, amin talán megtanulok zenélni.
Szórakoztat az asztali szerepjáték, teret ad a gyermeki, színészi énemnek, aki szeret teljesen más személyiség bőrébe bújni időről időre.
Kitanultam a műbútor kárpitos szakmát, passzióból, ha a sors úgy hozza lesz egy házi műhelyem, ahol hobbiból bútorokoat újítok fel, csak mert kikapcsol és szórokoztat az alkotó munka.