Grezzo - Switch Male

Virtuális tér, virtuális emberekkel és érzelmekkel. Monopoli a számokkal, tőzsdézés a féligazságokkal, tesztelés, vizsgáztatás, játszmázás csapdákkal és provokációval, keresgetve a túlértékelt és túldíszített nemlétezőt, megtalálva valami remeknektűnő hamis szart, magas lóról dobálva az infantilis számokat, elveket, szűrőket és meggyőződéseket. Amiben pár kéjes orgazmuson kívül semmi nem érvényes vagy valós. (Vagy ami még rosszabb, feljárkálni ide magányosan, játszani a megközelíthetetlent, a különlegeset, lesni, ki milyen blogot ír, vagy kivel jön össze.)
Annyira meg van már mérgezve a lelketek, annyira elkeseredettek, reménytelenek, magányosak és boldogtalanok vagytok, hogy teljesen kicsúszott a lábatok alól a valóságérzet. Egymást tapossátok összezavarodottságból és gyermeteg bosszúból, én pedig ebben nem fogok részt venni.
Nem hiszem, hogy ide tartozom, ez az egész dolog távoli már nekem. Ahogy soha nem is innen kaptam meg, amire szükségem volt. Ami innen jött, mindig megmutatta a maga értéktelenségét, amint kilépett a virtualitás takarásából.
Nem vagyok megközelíthetetlen, nem vagyok különleges, sőt, őszinte vagyok. Lehet, hogy ez nem hangzik olyan izgalmasnak, de ez legalább valódi.
Amíg ti versenyeztek, én a partvonalon állok, és azt figyelem, ki nem vesz részt a versenyben.

Mégis itt maradok. Mert van bennem valami, ami időről időre kikívánkozik belőlem. Érzelmek, ösztönök, vágyak. Szépek és mocskosak. Szeretek neki utat engedni, és élvezni, hogy átveszi rajtam a hatalmat. Szeretek írni. Mindennek valahol ki kell jönnie belőlem, és ezt a felületet választottam. A fantáziámban pedig több az érvényes igazság, mint egy idegen levél legőszintébb szavában. Ez a profil azonban már csak egy elefántcsonttorony.
Hogy mennyit értesz mindebből, vagy hogyan érted félre, nem igazán számít.