Túl sokat variáltál. Elkéstél.
Virtuális tér, virtuális emberekkel és érzelmekkel. Monopoli a számokkal, tőzsdézés a féligazságokkal, tesztelés, vizsgáztatás, játszmázás csapdákkal és provokációval, az erővel összetévesztve az arroganciát, a magabiztossággal a korlátoltságot, a határozottsággal a konokságot, a talpraesettséggel a parasztságot, az öntudatossággal az önzőséget, vakon az önáltatásra keresgetve a túlértékelt és túldíszített nemlétezőt, megtalálva valami remeknektűnő hamis szart, magas lóról dobálva az infantilis számokat, elveket, szűrőket és meggyőződéseket. Amiben pár műkéjes orgazmuson kívül semmi nem érvényes vagy valós. (Vagy ami még rosszabb, feljárkálni ide magányosan, játszani a megközelíthetetlent, a különlegeset, a beavatottság érzésének bugyuta magabiztosságával megnevezni pár újhullámos szexuális kifejezést, lesni, ki milyen blogot ír, vagy kivel jön össze.)
Annyira meg van már mérgezve a lelketek, annyira elkeseredettek, reménytelenek, magányosak és boldogtalanok vagytok, hogy teljesen kicsúszott a lábatok alól a valóságérzet. Egymást tapossátok összezavarodottságból és gyermeteg bosszúból, én pedig ebben nem fogok részt venni.
Ha mégis játszmázni kezdesz velem, garantáltan rosszul fogsz kijönni belőle.
Nem érdekel, hogy milyen lelki nyomorodat kompenzálod, ha hetekig cicázol, majd eltűnsz, mint kolbászos fing a viharban, ugyanaz a jellegtelen tucatnő vagy, mint a többi magányos sorstársad.
Nem hiszem, hogy ide tartozom, ez az egész dolog távoli már nekem. Ahogy soha nem is innen kaptam meg, amire szükségem volt. Ami innen jött, mindig megmutatta a maga értéktelenségét, amint kilépett a virtualitás takarásából.
Nem vagyok megközelíthetetlen, nem vagyok különleges, sőt, őszinte vagyok. Lehet, hogy ez nem hangzik olyan izgalmasnak, de ez legalább valódi.
Amíg ti versenyeztek, én a partvonalon állok, és azt figyelem, ki nem vesz részt a versenyben.
All stories end the same way.
Szeretem a kellemes meglepetéseket, de egy bizonyos kor után ilyen már nem igazán ér.
Maximum izgalmas, tartalmas, humoros vagy kedves levelekre válaszolok.
Ilyen ez az igazság. Az emberek kérik, követelik, mert jár nekik, vagy legalábbis megérdemlik. Pedig az ember természeténél fogva nem tud együtt élni az igazsággal. De győzköd, ígérget, hogy az nekivaló, mi is lenne helyes más. Aztán elmondod az igazat. Összeomlik, megsértődik, hazugnak, ostobának, gyengének nevez, vagy éppen csak lazán elfordul tőled végleg. Megfogadod, hogy soha többet nem nehezíted meg az életed azzal, hogy őszinte vagy. Aztán újra abban a helyzetben találod magad, hogy választanod kell, és már abban a pillanatban tudod, hogy nem kéne, hogy megint pontosan ugyanaz fog történni. Egy darabig ellenállsz, de végül mégis őszinte vagy, mert ilyen a természeted. És újra rájössz, hogy mindig hiábavaló lesz reménykedni abban, hogy hátha ezúttal másképp lesz.
Mégis itt maradok. Mert van bennem valami, ami időről időre kikívánkozik belőlem. Érzelmek, ösztönök, vágyak. Szépek és mocskosak. Szeretek neki utat engedni, és élvezni, hogy átveszi rajtam a hatalmat. Szeretek írni. Mindennek valahol ki kell jönnie belőlem, és ezt a felületet választottam. A fantáziámban pedig több az érvényes igazság, mint egy idegen levél legőszintébb szavában. Ez a profil azonban már csak egy elefántcsonttorony.
Hogy mennyit értesz mindebből, vagy hogyan érted félre, nem igazán számít.
Semmi izgalmasat vagy vonzót nem találok abban, hogy számodra fontos az intelligencia, az EQ, IQ, a bizalom, a helyes írás, hogy büszke vagy az önálló gondolataidra, az életben egyébként normális, vezető pozícióban dolgozó, erős, céltudatos, magabiztos, határozott, stílusos, a négy fal közt kötekedő, nemet mondó, brat rosszkislány vagy, ahol vágysz egy még határozottabb Férfi irányítására; szub vagy, de nem mindenkinek, egy önmagára és környezetére is igényes nő; ha nem ma kezdted, tudod, mi a jó neked, hogy érdekel a BDSM lelki része, hogy elfogadtad a nem túl vonzó testedet, vagy hogy azt hiszed, ha csinos, jó alakú lánynak tartanak, akkor minden jár; hogy biztonságot keresel, meg valakit, aki az életben is domináns, és fel lehet rá nézni, meg hogy tiszteletet vársz vagy ha nem a BDSM körül forog az életed, mert a BDSM számodra egy fűszer, amivel még teljesebben élheted meg a vágyaidat, ha jelenleg nem keresel, ha alkalmi kapcsolat nem érdekel, mert azt bármikor megkaphatod, és mivel egy ilyen kapcsolat bizalomra és tiszteletre épül, ha tapasztalt vagy, a BDSM az életed része és a BDSM számodra nem csak egy fűszer, de van még mit tanulnod, ha határozott elképzelésekkel regisztráltál az oldalra, ha voltál már itt korábban, ha nem válaszolsz egyszavas levelekre, ha nem egymást keressük, ha téged meg kell hódítani, intelligenciával és határozottsággal, ha otthon nem tudják megadni, amire vágysz és lélekben egyedülállő vagy, ha a párod tudtával vagy jelen az oldalon, ha csak beszélgetőpartnert keresel, ha nem keresel senkit, és vársz egy tapasztalt Domot, aki bevezet ebbe a világba, egy igényes magas Férfit, aki tudja mit akar és irányít, nem mindenáron és nem bárkit, főleg ha ezek mellé nem vagy még független sem.
Ha szerelmes vagy a BDSM-be, akkor szerencsére nem engem keresel, mert én férfi vagyok, nem BDSM.
Tudom, hogy úgy érzed, az exed a legcsodálatosabb, pótolhatatlan kan ezen a bolygón, hiszen tele van velük a bolygó. Azt is tudom, hogy azóta sem sikerült feldolgoznod, hogy nem kellesz neki. De hidd el, erre sem vagyok kíváncsi. Ahogy arra sem, milyen húzásodat próbálod ezzel megmagyarázni.
Nem vagyok rá kíváncsi, hogy ki a "domod", arra sem, hogy harmadiknak kerestek lányt, nem fogom beleírni a levelem tárgyába, hogy "pandamacigeci", nem küldök képet azért, mert neked is van és nem fogom odadobni neked sem a faszomat, sem a lelkemet játszani, csak azért, mert mutogatod a csöcsöd nyilvánosan.
Tudom, hogy milyen érzés áhítattal, lédúsan csodálva, minden porcikámban epekedve kívánni és vágyakozni valaki után. Miért kezdenék bármilyen nővel, aki nem ugyanezt érzi irántam? Te képes vagy rá, hogy kiégesd az agyam? Mert én igen.
Biztosan te vagy apuci pici kislánya, meg erektál rád sok kanos fasz, de önmagában ettől még nem tettél le semmit az asztalra. Sőt, ez még annyit sem jelent, hogy jó veled a szex.
Ha több dolog van az életedben, amit annak köszönhetően értél el, hogy pina van a lábad között, mint amit nem, akkor nem valószínű, hogy túl sok mindenről lenne beszélnivalónk.
Nem úgy nézek ki, amilyennek az írásaim alapján elképzelsz, és mivel a véleményed és a megélt tapasztalataidat úgyis a külsőmhöz igazítod, felesleges írnod.
Arra is kevés esélyt látok, hogy nem az emberi kapcsolataid tekintetében is a fogyasztói társadalmat gyarapító egyéniség vagy. Ez abból is kiderül, ahogyan ezt a mondatot értelmezed.
Pontosan tudom, hogy mi kell egy nőnek. És hát tőlem biztosan nem kapod meg. Cserébe legalább te sem vagy képes megadni nekem, amire én vágyom.
A humorom nem arra van, hogy vadidegenek szórakoztatására erőltessem. Az életben annyira vagyok domináns, amennyire a helyzet megkívánja. Magabiztosan állíthatom, hogy nem érdekel, hogyan értelmezed a magabiztosságot, ahogyan levelet sem azért szoktam írni, hogy a határozottságom demonstráljam, bármilyen vélt vagy valós formáját kutatod is soraim között. Sőt, megszólalni sem fogok, ha nincs miről. Nem fogom demonstrálni öt vagy tíz levélben, hogy mekkora dom vagyok, akkor sem, ha te a finom jeleket is érted, és nem foglak meggyőzni egy, de öt randi alatt sem, hogy micsoda kan vagyok.
Nem akarok komoly kapcsolatot egy vadidegen nővel, nem akarok szexkapcsolatot egy önjelölt dívával, nem törekszem a bizalom kialakítására valakivel, akiben nem bízom, nem udvarlok sem egy digitális adatsornak, sem egy törődéshiányos követelésnek.
Nem dolgozom vezető pozícióban, nincs hatalmam, legalábbis ami téged érintene, nincs pénzem, legalábbis amit egy idegenre költenék.
Nem tudlak és nem is akarlak megmenteni anyádtól, apádtól, bátyádtól, exedtől, önmagadtól, senkitől.
De te majd úgyis ítélkezel, hogy milyen vagyok, hiszen neked ezek a legfontosabbak. Csak én szarom le.
Ha még ezek után is írni akarsz, kezdd azzal, hogy küldesz egy képet a csöcsödről. A levél tárgyába pedig írd bele "ha elolvastam volna a bemutatkozód, nem írnék levelet".
Spoken languages
Hungarian