Dakeeliya - Switch Male

Sziasztok! Akinek nincsen ideje olvasni annak itt van röviden: Egy 22 éves switch srác vagyok, aki szeretné ki probálni magát a domináns oldalon. Olyan fiatal pasit lehetőleg szubot keresek aki szeret talpat, lábat nyalni, egyszerűen imádom ha ezt csinálják velem. A durva dolgok engem nem érdekelnek, szóval kérlek ilyenekkel ne keressetek. Amik még beleférnek nekem azok a következők: Fenék nyalás, fenekelés, kikötözés, anális játékok illetve játékszerek használata, erényöv kulcs őrzése, cum play, edging, findom. A félre értés elkerülése érdekében megjegyzem, hogy az előbb leirtakat csak addni szeretném. Irj bátran ha ezek közül bármi érdekelne! Kérlek szépen ha úgy érzed, hogy ebbe a kategoriába tartozol csak akkor irj ha tudod mit csinálsz és mit szeretnél, illetve tapasztalt vagy, ha kamuzol úgyis kiderül amikor találkozunk szóval szerintem nem éri meg egymás idejét raboljuk.
elni a másikra. Egyenlőre ennyit szerettem volna igy magamról elmondani, ha érdekellek akkor úgyis rám irsz.
Szeretnék egy kicsit mesélni arról, hogyan kezdett el érdekelni a bondage és a BDSM világa.

Őszintén szólva nem tudnék egy konkrét pillanatot vagy dátumot mondani, amikor ez az egész elkezdődött bennem. Amit viszont biztosan tudok, hogy már nagyon régóta vonz az a gondolat, hogy valaki más irányít, és ő dönti el, mit csináljak. Számomra furcsa módon ez nem félelmetes érzés, hanem inkább egyfajta biztonságot ad. Jó érzés belegondolni abba, hogy néha nem nekem kell mindent eldöntenem, hanem valaki más veszi át az irányítást.

Persze amikor fiatalabb voltam, ezt az érzést egyáltalán nem tudtam megfogalmazni. Nem tudtam, mi ez pontosan, vagy hogy egyáltalán létezik-e erre valamilyen kifejezés. Csak egy megmagyarázhatatlan gondolat volt bennem.

Ahogy szerintem sok más embernél is, nálam is az interneten kezdődött a felismerés. Felnőtt oldalakon találkoztam először a BDSM fogalmával, és akkor kezdett lassan összeállni a kép a fejemben. Rájöttem, hogy talán valami hasonlóra vágyom én is.

Eleinte azonban az egész eléggé ijesztő volt számomra. Sőt, ha őszinte akarok lenni, egy része még ma is az. Amikor elkezdtem jobban belelátni ebbe a világba, különböző BDSM oldalakon beszélgettem emberekkel, és próbáltam megosztani velük a gondolataimat és a kíváncsiságomat. Azonban sokszor úgy éreztem, hogy az emberek túl durvák, túl szélsőségesek, vagy egyszerűen nem az a fajta hozzáállás volt bennük, ami számomra biztonságosnak tűnt.

Egy idő után ezért úgy döntöttem, hogy inkább hátralépek ettől az egésztől. Úgy éreztem, talán mégsem nekem való ez a világ. Így aztán hosszú évekig egyáltalán nem foglalkoztam a témával.

Az utóbbi években viszont valami megváltozott. Néha teljesen váratlanul kezdtem el újra azon fantáziálni, milyen lehetne, ha valaki tényleg irányítana, kikötözne, vagy egyszerűen csak átvenné az irányítást felettem. És ami meglepett: ezek a gondolatok már nem tűntek taszítónak vagy ijesztőnek. Inkább kíváncsiságot éreztem.

Ezért döntöttem úgy, hogy regisztrálok erre az oldalra. Abban reménykedem, hogy talán találkozom valakivel, aki nem taszít el ettől az egésztől, hanem türelmesen, odafigyelve vezet be ebbe a világba.
Természetesen eddig még nem jártam túl sok sikerrel, de úgy gondolom, minden történet valahol elkezdődik.
Tudom, hogy ezt a történetet sokkal hosszabban és részletesebben is leírhattam volna, de nem szeretnék oldalakat írni egy bemutatkozásba. Ha elolvastad idáig, és ugy érzed, hogy megismernél jobban akkor az üzeneted tárgya legyen a „csillag” szó. És akkor tudni fogom, hogy komoly érdeklődő vagy. Így visszaolvasva talán egy kicsit összecsapottnak tűnik, de remélem, így is átjön belőle, amit szerettem volna elmondani.
És kérlek ne kövezzetek meg érte.
Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért tartom fontosnak azt, hogy valaki tényleg elolvassa a bemutatkozásomat. A válasz igazából nagyon egyszerű: számomra az egész nem csak egy felszínes dolog.

Az interneten, főleg ilyen oldalakon, rengeteg ember van, aki egyszerűen csak végigkattintgat profilokat, és ugyanazt az üzenetet küldi el mindenkinek. Egy „szia”, egy „mizu”, vagy valami hasonló. Ezzel önmagában nincs feltétlenül baj, csak éppen számomra ez azt jelenti, hogy az illető valójában nem kíváncsi rám mint emberre.

Én viszont szeretem azt érezni, hogy ha valaki ír nekem, akkor legalább egy kicsit megpróbált megérteni. Elolvasta, amit írtam, és talán talált benne valamit, ami miatt úgy gondolta, hogy érdemes beszélgetést kezdeni.

Lehet, hogy ez kicsit idealistán hangzik egy ilyen oldalon, de szerintem még itt is számít az, hogy két ember hogyan kommunikál egymással. Egy normális beszélgetés számomra mindig sokkal többet jelent, mint bármilyen gyors vagy felszínes interakció.

Ráadásul azt is észrevettem az évek során, hogy az emberekről rengeteget elárul az, hogyan kezdenek el beszélgetni. Nem feltétlenül az számít, hogy valaki tökéletesen fogalmaz-e vagy irodalmi stílusban ír-e, hanem inkább az, hogy mennyi figyelmet tesz bele abba az első pár mondatba.

Ha valaki képes arra, hogy pár gondolatot megosszon magáról, vagy reagáljon valamire abból, amit leírtam, akkor máris sokkal érdekesebbnek tűnik számomra a beszélgetés.

Szerintem ez egy kicsit olyan, mint amikor az ember egy könyvet választ. A borító felkeltheti az érdeklődést, de végül az dönti el, hogy tovább olvassuk-e, hogy a történet mennyire köt le minket. Az emberekkel való beszélgetésekben is valami hasonlót érzek.

Persze azt is tudom, hogy nem mindenki szeret hosszú szövegeket olvasni, és ez teljesen rendben van. De talán pont ezért jó, ha valaki mégis szán rá pár percet. Néha meglepően sok mindent ki lehet deríteni egy másik emberről már az első benyomás alapján is.

Szóval ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor valószínűleg már több figyelmet fordítottál erre a profilra, mint az emberek nagy része. És ezt őszintén értékelem.
Igazság szerint eléggé elszomorít, amikor azt látom, hogy néhány ember – sőt, sajnos inkább a többség mennyire állatias módon viselkedik itt. Számomra ez kifejezetten visszataszító tud lenni.

És mielőtt bárki félreértené: nem azzal van problémám, ha valaki kicsit huncutabb üzenetet ír, vagy eljátszik a gondolattal, hogy mi minden történhetne két ember között. Ez teljesen természetes.

Ami viszont zavar, az az, amikor valaki úgy viselkedik, mintha emberek helyett csak tárgyak lennénk. Mintha az egész arról szólna, hogy azonnal ugorjunk bele a szexbe, mintha ezért fizetnének minket. Pedig nem állatok vagyunk.

Arról nem is beszélve, hogy sok embernél a bizalom kérdése teljesen hiányzik a képletből. Márpedig az intimitás alapból is megkövetel egy bizonyos szintű bizalmat két ember között. A BDSM pedig még ennél is többet igényel. Hiszen egy ilyen helyzetben szó szerint kiszolgáltathatod magad a másiknak – és ezt nyilván senki sem szeretné egy teljesen idegen emberrel megtenni.

Én személy szerint sokkal jobban értékelem azt, ha valaki először engem, mint embert próbál megismerni. Ha van egy beszélgetés, egyfajta kapcsolat, és csak utána kerül szóba a bondage vagy bármi más, ami a hálószobában történhet.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne beszélgetni vágyakról vagy fantáziákról. De hatalmas különbség van a valódi érdeklődés és a bunkó, figyelmetlen beszólások között, amelyeket sokan csak azért írnak, mert éppen pillanatnyi fellángolásuk van.

Valahogy ezt kellene megérteni néhány embernek.

Mert sokszor úgy érzem, hogy az átlag ember, aki feljön egy ilyen oldalra, valójában nem is a BDSM világára kíváncsi. Inkább csak egy gyors orgazmust szeretne, lehetőleg minél kevesebb energiabefektetéssel.

És ami talán a legrosszabb az egészben, hogy néhányan úgy kezelik az itt lévő embereket, mintha ingyenes escortok lennénk. Mintha teljesen lényegtelen lenne, hogy a másik mit érez, mit gondol, vagy mire vágyik.

Pedig a valóságban mindannyian emberek vagyunk, saját határokkal, érzésekkel és történetekkel.