Blog - hollolany

Tavasz
Eljött vére. Nyílik, zöldül és feléled. Kint is és valahol legbelül is melegség jelenik meg. Napfény és árnyék. Vártam, jön és felszabadít. Igazi delírium, igazi katarzis. Bárcsak örökké tartana...

Napfény
Még nem éget. Még lágy, még simogat. Végigjár. Minden porcikámat. Szeretem, mert melegíti a lelket is. Aztán később majd éget. Nem lágyan, nem simogatva. Szeretem azt is ha ég, ha sajog, ha piros... A napfény...a simogatás...az égő érzés...

Veled visszafordulnék...
Nem szoktam senkit bámulni. Na jó, van akit megnézek...Őt sem bámulni akartam. Ahogy elment mellettem éreztem az erőt, magabiztosságot. Az az illat...A kezét elképzeltem a....magam pedig előtte.... Nem vagyok az a meglátni és...típus, de éreztem, hogy Vele visszafordulnék...szívesen...

Tél
Itt a hideg. Kint és bent. Nem...csak kint...bent meleg van. Őszinte és teljes. Ugye? Tudom az őszinteség nehéz és olyan ciki néha. Ezért tűnik el? Itt a hideg...

Nyár
Szeretem a fesztiválokat. Tudom, a tiniknek való, tudom már nem vagyok az....

Ünnepek
Jönnek az ünnepek. Kilépünk a hétköznapokból, ahogy sokan mondják. Vagyunk...

Van idő vagy sem
Azt mondják van időd. Meg, hogy minden vágyad teljesül, csak akarni kell....

Így sem, úgy sem
Nyár. Még néhány hétig. Aztán ismét semmi. Mondjuk ez sem az már. Pihennél, de nem lehet. Gyerek ordít, pasid haverokkal. A pezsgő hideg. Ez legalább nem csalódás. Hiába ülök a parton. Semmi nem jön. Esetleg a vihar. Az teper le. A többi csak álom. De jó álom. Lefog hátulról. Ismeretlen. Érzed a lehelletén, ivott. Nem érdekli ki vagy. Az kell csak neki. Letépi, megteszi. Félni sincs időd. Aztán elmegy. Undorító, mégis történt valami. Akár még jó is lehetett. A pezsgő hideg. Nyár. Aztán ismét...