Nosztalgia

Blogs » Blog - Mayorah » Nosztalgia
Mayorah (37)
Dominant, Fetisist, Sadist
Male, Hetero
  • Verified profile
  • Has public albums 
  • Has blog 
2022. 08. 05. 04:05 | Appeared: 341x
Hallgattam egy kis Ensiferumot és bevillantak régi emlékek HellBunnyval, szóval nosztalgikus hangulatba kerültem.

Ha nem ismernétek:
https://www.youtube.com/watch?v=OGMxMepl_9s

Fogtuk magunkat és lemattolva skandináv harci arcfestéssel tomboltunk ezekre a zenékre a koncerteken. Gondolhatod, épp csak összejöttünk pár hete és sakál részegen rohantunk bele a wall of deathbe (mazochistáknak ajánlott, ingyen és bérmentve kapod a fájdalmat), meg a pogóba... Mintha nem lenne holnap, aztán úgy halásztuk ki egymást az emberkupac alól. Aztán meg kék zöld foltosan vérző orral örültünk a fejünknek, hogy mekkora buli volt.

Vagy System tribute koncerten a pogó közepén fogtuk magunkat, és elkezdtünk táncolni, de úgy mint akik majd meg basszák egymást, miközben egymás haját téptük, meg minden amit el tudsz képzelni. Aztán körbeálltak vagy húszan és velünk tomboltak, meg adták alánk a lovat, mi meg kurvára élveztük, hogy mi vagyunk a figyelem középpontjában. Ott akkor igazán szerencsésnek és különlegesnek érezhettük magunkat. Tudtuk, hogy ott akkor kibaszottul mi vagyunk a legboldogabb emberek, és miénk az egész világ. Helyesebben, mi voltunk az egész világ.

Meg koncertek előtt belógtunk elhagyatott építkezésekre, meg épületekbe, aztán ott basztunk be, meg kúrtunk, mint a nyulak... Romos épület ablakában kefélni, miközben néhány szinttel alattad mászkálnak az emberek. Felejthetetlen. Meg mikor másztunk ki a romok közül, aztán az ott nyaraló öltönyös fapofák meg a díszpicsáék megvető pillantásai, ahogy kanalászták unottan a vacsorájuk a puccos éttermekben, mi meg csak röhögtünk a képükbe és kurvára jól éreztük magunkat. Semmi és senki nem érdekelt, ezerszer jobban éreztük magunk, mint ők valaha is fogják. Ahh, annál szabadabb sosem voltam, mint akkor ott abban az időszakban.

Meg ehhez hasonló történtek szinte minden héten. Persze nincs ezekben a sztorikban semmi egetrengető, de az érzés ott akkor valós volt. Egyszerűen felejthetetlen élmények ezek. Kibaszott őrült időszak volt. Aztán egyszer beelőztük az őrangyalunkat, és rá kellett jönnünk, hogy nem vagyunk sebezhetetlenek. Rájöttünk, hogy ha még szeretnénk együtt elölteni számottevő időt ezen a sárbolygón, akkor vissza kell kapcsolnunk 1-2 fokozattal. Többet mi sem leszünk már annyira szabadok, mint akkor voltunk, meg sajnos fiatalabbak sem... De legalább megettük a kenyerünknek azt a részét, amit csak akkor és csak ott lehetett. Ezért pedig nagyon hálás vagyok.

Most meg itt ül a nagy aztadom Sir Pamaccsal (a dorombgépezettel) az ölében, és arról fantáziál, hogy milyen laza is volt régebben. Csak a karmai ne lennének ilyen rohadt hegyesek... Aucs... Na mindegy, azért aranyos ez a dög, csak nem hagy gépelni tovább...

Comments (0)


The comments are only available after login.