La Notte
Kilépsz az ódon szálloda gótikus kapuján, szorosan követlek… Ködös az este, sehol egy lélek, csak mi sétálunk... tűsarkú csizmád stacatto-t kopog a terecske kövein, visszhangzik a házak falai között. Befordulsz balra egy kis sotoportego-ba, nem számítok erre, majd’elesek, béna vagyok, ahogy szoktam.... a póráz megrántja nyakam, felnyögök. Csendre utasítasz, tekinteted hidegen villan. Megremegek, ritkán látom ilyen keménynek bájos arcod és immár sok ezredik alkalommal is elnézésed kérem....