Ma esti fenekelés
A konyhapultnak támaszkodva álltam, pár csepp verejtékkel a homlokomon. Rég volt már, hogy ennyire kikaptam volna. A nadrágom még midig a bokámig letolva. Ettől úgy érzi az ember, képtelen elmenni. Ha akarna se tudna, csak bukdácsolna, és így csak bajt hozna a fejére. Emiatt aztán nem is akar menni.
A fájdalom nagyon erős volt, a fenekem lángolt. Nem tudom, mennyit kaptam, de nagyon erősek voltak az ütések. Azt sem tudom, ez most csak szünet, vagy már vége a verésnek, csak éppen nem szólt,...