Repüljünk? Naná!

Jó ideje nem voltam itt és a reggelt a blogok olvasásával kezdtem.
Meglepett ez az új téma, vagy nem sűrűn kibeszélt dolog. Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy azok, akik fogékonyak a BDSM négybetűs világa iránt, javarészt jóval intelligensebbek és nyitottak más, mondjuk úgy „konzervatív” elveket vallóknál.
Még is azt olvasom hogy sokakat megakaszt a „nyitott kapcsolat” mint ilyen. Engem nem akaszt meg. Nincs olyan mint hogy nyitott kapcsolat. Kapcsolat van, bizalom van. Ez utóbbi, a kölcsönös bizalom az, ami összetartja az embereket, a párokat. Ameddig bíznak egymásban. Lehet hogy van akit a párjával a társadalomból sugallt normák tartanak össze, másokat a megszokás. Egy igazi párt pedig a bizalom. A bizalom léte viszont mindig magában hordoz egyfajta korlátot is, ami nem azért létezik hogy a másik oldal szárnyalását vagy épp vágyait kordába tartsa, hanem azért hogy tudjuk mi az a határ, ami belefér eme felépített bizalom megtartásába.
Egy kicsit hülye a példa de olyan ez az egész mint egy gyönyörű ragadozó madarat tartani. Lehet mutogatni, akkor erre az a megoldás, hogy tegyük ketrecbe. Látható lesz, megcsodálható de csak egy szépség lesz, ami képtelen szárnyalni, maximum megmutatja magát. Lehet bőrszíjon tartani és eltakarni a szemét, hogy ne lássa mi van körülötte. Látszólag szabad, hisz nincs kalitka. De ha ezt a madarat nagy figyelemmel megismered, tudod a szokásait, óvod és félted, a bizalmát elnyered, nem kell rá kámzsa, nem kell bőrszíj a lábára és nem kell a kalitka. Ott lesz veled, ki fogja tárni a szárnyait, repülni fog, sőt vadászni is akár, de mindig vissza fog térni hozzád. Mert megbíztál benne.
Nos: ezért baromság részemről ez a „nyitott házasság/kapcsolat” dolog.

Bizalom van. A többi társadalmi kamu. Ahogy lehet itt bárki bármennyire is domináns, mester vagy nevezze magát bárminek: semmit se fog kapni a nőtől, ha az nem bízik meg benne.