"Hol kezdődik a..." 1. (Domináns)
Blogs »
Blog - Wish »
"Hol kezdődik a..." 1. (Domináns)
Hol kezdődik a Domináns létforma BDSM értelmezésben?
Egy kedves lány blogbejegyzése kapcsán képernyőre vetettem néhány gondolatomat a BDSM-ről, melynek utolsó soraiban említést teszek a címsorban foglalt kérdést illetően. (Ezúton is szeretném megköszönni a cím ötletet Zéna, remélem nem haragszol a hasonlóságért)
Nos eljött a pillanat, amikor kísérletet teszek bedobni az éterbe ezt a témát. Célom ugyanis, hogy a fejemben lévő kérdésekre legalább valamennyire választ tudjak adni, de az sem tragédia, ha arra derül fény, hogy hibás a kérdés feltevés.
Nem célom senkinek aláásni a saját maga Domináns mivoltáról alkotott elképzelését, de rengeteg alkalommal tapasztalom, hogy ha valaki egy kicsit is talpraesett és irányító típus, az egyből BDSM mesterként gondol magára a fórumon.
Hölgyek esetében is fellelhető ezen jelenség, hogy a világ összes sérelmét férfi testen és lelken lakmározva óhajtják levezetni. Vagy éppen fiatal csinos lányok, akik a "megteszem, mert megtehetem" elv mentén használják ki a sajnos nem valós szubmisszív vágyakkal, hanem inkább fusztrációkkal és sóvárgással telített áldozataikat.
Természetesen világos, hogy ahol a kereslet megtalálja a kínálatot, és vica-versa, az egy működő modell, de ne felejtsük el, hogy ez egy kereskedelmi szemlélet. A BDSM-ben kereskedni szeretnénk? Áruba akarjuk bocsájtani magunkat, a vágyainkat, az érzéseinket?
A fenti tűnődés után visszatérve az alábbi kérdést teszem fel a Domináns lét kapcsán:
Az irányító típusú stílusjegyek, hogyan viszonyulnak egymáshoz a hétköznapi életben, illetve a BDSM világában? Vonhatunk-e párhuzamot, Tehetünk-e különbséget?
Másképpen: Ha létezik egy olyan tengely, amely mentén eljutunk a Vanillából a BDSM világába, akkor ezen a tengelyen vajon hol van az a határ, ami elválasztja a hétköznapi domináns személyiséget a Domtól, vagy Dominától?
Egy kedves lány blogbejegyzése kapcsán képernyőre vetettem néhány gondolatomat a BDSM-ről, melynek utolsó soraiban említést teszek a címsorban foglalt kérdést illetően. (Ezúton is szeretném megköszönni a cím ötletet Zéna, remélem nem haragszol a hasonlóságért)
Nos eljött a pillanat, amikor kísérletet teszek bedobni az éterbe ezt a témát. Célom ugyanis, hogy a fejemben lévő kérdésekre legalább valamennyire választ tudjak adni, de az sem tragédia, ha arra derül fény, hogy hibás a kérdés feltevés.
Nem célom senkinek aláásni a saját maga Domináns mivoltáról alkotott elképzelését, de rengeteg alkalommal tapasztalom, hogy ha valaki egy kicsit is talpraesett és irányító típus, az egyből BDSM mesterként gondol magára a fórumon.
Hölgyek esetében is fellelhető ezen jelenség, hogy a világ összes sérelmét férfi testen és lelken lakmározva óhajtják levezetni. Vagy éppen fiatal csinos lányok, akik a "megteszem, mert megtehetem" elv mentén használják ki a sajnos nem valós szubmisszív vágyakkal, hanem inkább fusztrációkkal és sóvárgással telített áldozataikat.
Természetesen világos, hogy ahol a kereslet megtalálja a kínálatot, és vica-versa, az egy működő modell, de ne felejtsük el, hogy ez egy kereskedelmi szemlélet. A BDSM-ben kereskedni szeretnénk? Áruba akarjuk bocsájtani magunkat, a vágyainkat, az érzéseinket?
A fenti tűnődés után visszatérve az alábbi kérdést teszem fel a Domináns lét kapcsán:
Az irányító típusú stílusjegyek, hogyan viszonyulnak egymáshoz a hétköznapi életben, illetve a BDSM világában? Vonhatunk-e párhuzamot, Tehetünk-e különbséget?
Másképpen: Ha létezik egy olyan tengely, amely mentén eljutunk a Vanillából a BDSM világába, akkor ezen a tengelyen vajon hol van az a határ, ami elválasztja a hétköznapi domináns személyiséget a Domtól, vagy Dominától?
Comments (12)
Szerintem.
http://bededucators.gloriabrame.com/library/bed-reading-library/post-socialist-paranoia-and-great-improvements-in-the-hungarian-bdsm-community/
A tény az, hogy engem viszont ilyen élmények (is) értek, igy ebből ilyen kép alakul ki bennem. Úgy gondolom, hogy ettől még a téma nem válik érvénytelenné. Attól, hogy szerencsére van a dologoknak jó oldala is, nem lesz semmis a rossz! Sőt. Én most picit a rosszra fokuszálok, de milyen jó lesz utanna a jó!? :)
A magam részéről pedig biztosan nem kövezlek meg. Kaptam én màr nem egy nyilvànos kövezést, hasonló gondolatokért. Ha pedig több fecske van... :).
Hogy miért van az, hogy az magas IQ-val, EQ-val rendelkező BDSM művelők nem tudnak köszönni? Talán pont azért mert nem is BDSM művelők? Félreértés ne essék, nem célom feljogosítani magamat, hogy definiáljam, hogy mi az a BDSM! Mindenki megalkotja a saját nézeteit a BDSMről, de a BDSM csak a saját nézetünkből áll?
Intelmed ellenére most lehet hogy gyufát dobok a kifröccsent olajfoltra, de úgy érzem, hogy valami hiányzik, amikor az emberek BDSM-mel kapcsolatos megnyilvánulásait figyelem a fórumon. Például ahhoz képest, amit egyes külföldi dominákkal szubokkal készített riportokban hallhatók.
Nem kívülről szeretnék erre a halmazra mutogatni, ez rám is ugyanúgy vonatkozik. Csupán van bennem egy (általam egészségesnek vélt) kételkedés, hogy vajon jól értelmezzük-e a dolgokat? Ezt sokakban nem látom, és ez aggaszt. Pláne egy ilyen műfajban.
Világos, hogy a gondolataim nem fogják megváltani a világot, és hatalmi rendszereket sem akarok porig rombolni, de ha már valakit elgondolkodtat, boldog vagyok. Ha pedig méltat arra, hogy együtt gondolkodjon velem, leginkább örülök.
Az első a "kereskedelmi szemlélet" szerintem minden kapcsolat csak akkor működik jól akár vanília akár BDSM ha összeillő a páros, és ez egyáltalán nem jelenti az érzéseink, vágyaink kereskedését. Csupán puszta tény, az egyén ezekkel a vágyakkal él együtt, valójában ezektől a tulajdonságoktól azaz ember aki.
A második a hétköznapi domináns. A domináns jellem egy szellemi tulajdonság, viszont az, hogy ez a tulajdonság láthatóvá váljon, ahhoz szükség van még legalább két nem kevésbé fontos tulajdonságra, szellemi és fizikai erőre. Ebből következhet, hogy a hétköznapi életben nem jut egyáltalán érvényre az irányító stílusjegyek egyszerűen azért mert gyenge az adott egyén abban a környezetben. Ha talál nálánál gyengébbet például a párját akkor megváltozik a kép. Az az ember aki a hétköznapokban domináns a párkapcsolatában is az, csak annyira rendelődik alá amennyi a saját igénye van erre. Szóval szerintem nincs különbség a hétköznapok és a BDSM lét között, az ember a lényeg, és ha az ember ugyanaz marad esetleg más "ruhát" vesz föl. Persze ez csak az én mezei véleményem. :DDD
No,ezzel még nem válaszoltam az eredeti kérdésre, amiről viszont a következő a véleményem:
kell , hogy legyen abban a személyben valami plusz tudás, tehetség, alkalmasság, olyan valami, amivel kitűnhet az átlagostól. Ezt sokan egyszerűen higgadt , nyugodt erőnek hívnak, de ez már a végeredmény, ez annak a felhalmozott valaminek a következménye.
Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy karatés megőrzi a nyugalmát, higgadtságát, mert tudja, hogy nem árthatnak neki , ugyanis ő van fölényben a harctechnikai tudásával. Hiába a kigyúrt fiúk, nekik zükségük van még a fölényeskedő modorra, mert messze van a tudásuk a karatéshoz képest.
Persze ez az erő lehet bármi, akár szellemi érték is.
nem feltétlenül különböznek a stílusjegyek, csak a hatása más lehet.
míg a hétköznapi életben a domináns stílus legtöbbször ellenérzést vált ki bennem, addig a bdsm-ben szexuális vágyat ébreszt.
ott és akkor én vagyok a műszer, akinek a belsője ezt eldönti, senki más. így persze ugyanazt a dolgot mindenki máshová sorolhatja.
https://instantfilozofus.blog.hu/2010/09/14/szoritesz_paradoxona
Az egyik kérdésed kapcsàn azonban elmondom a véleményem. Gyakori, hogy aki a nem-BDSM-es létben hatàrozott és dominàns, az a BDSM-ben alàrendelt, vagy főként alàrendelt. Azonban érdekesség, hogy a BDSM-esek közül, sokan úgy kezelik azt, aki ebben a vilàgban szub/switch, mintha az ő kapcarongyuk lenne. Miért annyira érdekes ez?
Sokszor olvasom és hallom, hogy a BDSM szcéna, a tàrsadalom krémje IQ és EQ szempontjàból is. Az IQ fogalma szerintem alapból problémàs, pl. Francis Galton miatt, de ezt hagyjuk.
Miért van példàul az, hogy ezen az oldalon is trendi (szószerint) 2-3 szavas levelekkel indìtani?
Miért van az, hogy a tàrsadalom krémjének egy része, a megszólìtàs fogalmàt sem ismeri, vagy csupàn nem hasznàlja?
Én szurkolok Neked, de vigyàzz, mert, aki jól és kritikusan kérdez, az könnyen jàrhat úgy, mint Szókratész.