Boldog reakció

(Reaction to: tánc, boldogság, flow, puncibizsergés)

Vannak napok, amikor egyszerűen csak jó élni. Nem azért, mert minden tökéletes – hanem mert van valami bennünk, ami rezonál az életre. Egy zeneszám, egy pillanat, egy mozdulat, amikor elengeded magad, és már nem próbálsz semmi más lenni, csak az, ami vagy.

Ahogy olvastam ezt az írást, úgy éreztem, mintha valaki teljes természetességgel, szégyen nélkül merne létezni: táncolni a saját ritmusára, örülni a testének, a jelennek, nem bocsánatot kérni érte. Ez a fajta szabadság ritka kincs, ez a fajta szabad pillanat ritkaság.

Ez nem az állandó boldogságról szól, hanem arról, hogy vannak napok, amikor eltalál a fény, amikor egyensúlyban vagy magaddal, és nem fojtod le, amit máskor igen. Nem magyarázod túl, nem tagadod le, hanem hagyod, hogy áthasson.

Ez az írás nem "egy jó buli beszámolója" volt, nem egy szirupos boldogság-sztori, hanem egy "szabadság momentum", egy emlékeztető, hogy nem kell mindig teljes kontroll alatt tartani az életet, néha jobb, ha csak hagyjuk folyni. Engedjük, hogy hasson ránk a zene, a napfény, az a kis vibrálás két tekintet között.

Nem kell, hogy ez minden nap így legyen, de amikor jön, ne húzódjunk vissza. Ne kérjünk engedélyt, hogy megélhessük. Adjuk meg magunknak, ami jár: a szabadságot, az örömöt, a vágyat, a létezés gyönyörét.

Ha egyszer-egyszer tényleg meg tudjuk élni, az minden másodpercet megér!