Itt vagyok az oldalon egy ideje már, hol csendesen, ritkábban halk szóval: leginkább olvasgatva, nézelődve, néha beszélgetve, levelezve.
Mostanában egyre többször érzek vágyat arra, hogy előjöjjek a magányos kis világomból. Van egy titkos univerzum, amit felépült bennem, talán felépítettem, nem tudom pontosan. Nem tudom az okát, nem értem a gyökerét, de azt tudom, hogy van és létezik, és hatalmas szenvedéllyel követeli a jussát.
Hol elfojtva, hogy elnyomva, hol átengedve magam az áramlásnak. Persze nem úgy, ahogy vágyom, nem olyan nyíltan, ahogy vágyom, és csakis egyedül, még magamnak is félve bevallva, félig, ímmel-ámmal megvallva.
A címből nem véletlenül hiányzik az 'ut' végződés, az 'ut'-hoz még úton vagyok. Az adatlapomon már ott van, számomra az is nagy lépés, még akkor is, ha szinte senki sem nézi, és itt semmiségnek számít. Nekem nem.
Comments (1)