Erősen mazo.

Az imént azt kérdezte valaki tőlem, mit jelent az erősen mazo, aki szóba jöhetne nálam.
Ezt válaszoltam: Az erősen mazo azt jelenti, hogy NEM csak elviseli, az akár 8-10 napos nyomokkal járó kínzásokat, hanem élvezi is azt!

Nos, elgondolkoztam ezen, azt hiszem a tegnap esti nagyon intenzív, új elemeket sem nélkülöző élmény után, már tudom mi az amit akarok és mi az amit nem.

Nem akarok elkötelezett embert, akinél ügyelnem kell, a nyomokra!
Nem akarok olyan embert, aki csak egy mellékszálként éli meg a mazoizmusát, mondjuk a nővé nevelése, vagy a nagyon erős submissiv mivolta mellett.
Értem én, hogy egy sub elfogadja és elviseli, ha az Úrnője kiéli rajta a szadista hajlamait, de az egy másfajta dolog!
Olyan embert akarok, aki átadja a testét nekem, aki tudja, hogy biztonságban van mellettem, aki büszkén viseli a nyomokat amit én tettem rá mint egy jelet!
Olyat, akiben én is megbízom annyira, hogy képessé válok új dolgok kipróbálására.
Sosem gondoltam volna, hogy tűket fogok szúrni valaki testébe, mint ahogy azt sem, hogy tűsarkú cipőben lépegetek valakin, csodás nyomokat hagyva rajta!
A taposás is olyan dolog volt, amit hosszú évekig elutasítottam, egészen addig, míg nem jött valaki, aki mellett tudtam, hogy nem érhet baj, sem engem sem őt, mert meg fog tanítani arra mit és hogyan tegyek.
Egy csepp submissivitás nem volt benne, társam volt a fájdalomban én okoztam, ő élvezte.
Azt sem gondoltam volna, hogy pont az életem alkonyán, fogok ennyire kiteljesedni a szadizmusban.
Nem régen, egy elutasított ember azt írta nekem, mit akarok én, az ilyen vénasszonyoknak már nincs helye a BDSM-n.
Lehet, hogy igaza van, hiszen még mindig érzem a jobb kezemben a megerőltetést, amit a tegnapi pálcázás, korbácsolás, és paskoló használata okozott.
Bár azt gondolom, hogy ez a műfaj nem kor függő.
Azt érzem, hogy a szadizmus számomra teremtés, kiteljesedés, épp olyan mint az írás, egy önkifejezés.
Vagy mint a főzés, egy alkotás.
Imádom amikor, napok múlva kapok egy fotót, a már zöldes, sárgás nyomokról.
Borzongató érzés visszazökkenni egy kicsit, abba a lelkiállapotba, amibe ezek a nyomok születtek.

Kapok leveleket olyan emberektől, akik mazonak vallják magukat, jelentkeznek hogy őket megkínozhatom, de a beszélgetések során, eddig minden alkalommal kiderült, ez csak egy csere ajánlat!
Ha, ezt meg ezt megélheti velem, akkor ő aláveti magát a kínzásnak!

Nem, nem és nem!
Nem akarok nővé nevelni, análisan tágítani, dominálni mit tudom én, még mit tenni azért valakinek, hogy ímmel-ámmal elviselje a fájdalmat!

Csak az kell, aki valóban a szenvedést akarja!

Ja és azért még egy fontos dolog!

NEM MINDENKI ÉS NEM MINDENÁRON!