A szadista lét kínjai.

Szeretem a csalánt!
Nem, nem a tea verziót, hanem a kurva nagy mérges növényt.
A nyár úgy telt el, hogy nem tudtam használni, most ellenben talán akad valaki aki
bevállalja, talán...
Igen ám, de a korai 1-2 éjszakai fagy már megrágta a növényeket, így keresgélni kell őket, a bokrok és szederindák között.
Én elmeroggyant, tökig érő ködben kimegyek a közeli erdőbe csalánt szedni!
Az egy dolog, hogy a fejemet bele bactam egy ágba, majdnem elestem az ütéstől, a szederindákba beleakadt a lábam, de még a szájbahágott csalán is megcsípett!
Én érzékeny vagyok a csaláncsípésre, pillanatok alatt három, hatalmas, rettenetesen égő dudor lett a bőrömön.
Szerintem a szénhordó, lovaskocsi sofőrje megirigyelte volna azt a szófordulatot, ami a számon kiáramlott.:D (nem vagyok rá büszke, még jó, hogy csak a madarak hallották)
Iszonyatosan fáj, igen, még most is!
Pedig lemostam, bekenegettem, megpuszilgattam :)
Na, de megvan a szép csokor csalán :)
Ezek után, ha meghátrál és nemet mond, kinyírom :D
Ja az csak hab a tortán, hogy a bal kezem középső ujjbegyét félig leégettem előtte.
Dél van, van egy összeégett ujjam, egy dudor a fejemen, és egy felhólyagzott terület az alkaromon.
Talán ma már semmit sem kéne csinálnom.