A kettős én.

Az egész életemen át ível, a személyiségemben lévő kettősség.Most éppen, a szadista énem felerősödése kapcsán gondolkoztam el ezen.
Nem tudom másoknál ez hogy működik, de nálam az élet minden területén jelen van.
Kezdve az első szerelmemmel, aki egy lány volt, nem mellesleg idén ünnepeltük az 50 éves barátságunkat.Soha semmi nem volt köztünk, nem is tudta én mit érzek iránta.Már a negyvenes éveinkben jártuk, amikor én elkezdtem megélni a szenvedélyeimet, többek között megvolt az első barátnőm.Ennek kapcsán meséltem el neki, hogy 13 éves korunkban ő volt az első szerelmem.
Nagyon meglepődött és azt mondta, ő ebből soha semmit nem érzékelt, ráadásul egy nyári kaland erejéig a bátyjával jártam.
Aztán ott van a férfi énem, előbb cserélek ki a mosdón egy csapot, mint varrok fel egy gombot.
Főzni is pasisan főzök, ösztönből, soha nem tanított a mamám, de valahogy ez is olyan volt mint a BDSM, tudtam, mert bennem volt.Volt egy időszak az életemben, amikor mint pasi vadásztam, és a szeretői kapcsolatomban is én voltam a domináns hím.
Igaz ugyan, hogy 190/100 kg szakállas férfi volt, de tudta, hogy nekem kell a játszótér!
Ráadásul fondorlatos módon rászoktattam a prosztata orgazmusra is, szóval lehettem én a "fasz macsó".
Általában pasi cuccokba jártam, vadásztam a hetero nőkre, a travi cicákra és a mazo leszbikus lányokra.
Aztán ebben a dologba is elmentem a falig és megálltam. Elmondtam a kedvesemnek, hogy ez a fejezet most lezárult, ismét nőként funkcionálok. 
Okosan idomult, mert tudta, neki akkor lesz a legjobb, ha azt tehetem amit akarok.
Volt olyan időszakom, amikor a dominanciám hatalmasodott el rajtam, mondjuk ilyen időszakom több volt, némelyik kényszerből született.
Nem is tudom, honnan voltam képes előhozni abban az állapotban.
7 évig ápoltam a szüleimet, rengeteg orvossal, mentőssel, kórházzal volt dolgom, amíg elértek az útjuk végére.
Bizony sok esetben találkoztam a magukat istennek gondoló fehérköpenyesekkel, na ilyenkor jött elő belőlem az anyatigris veszélyes dominanciája, hiszen a kocka megfordul, már én etettem, fürdettem, pelenkáztam.
Ergo a gyerekeim voltak és úgy is harcoltam értük.
Volt olyan, hogy a két mentős és a doki vigyázzba állt Édesapám szobájába, mert úgy kezdte az orvos, hogy na mi van papa.
Szerintem amit akkor tőlem kaptak nem felejtik el.
Ebben az időben a szadista énem meglehetősen háttérbe szorult, de az ilyen esetekben, ökölbe szorult a kezem.
Van amikor szépen kiegyensúlyozottan működöm, fele-fele arányban, egy kicsi ez, egy kicsi az.
Azt nem tudom mitől változik meg és borul fel az egyensúly.
Most sem tudom, mitől került ekkora hangsúlyba a szadista énem, de már-már eufórikus érzést vált ki belőlem, egy jól sikerült szeánsz.
Nem azt mondom, hogy a dominanciám nincs meg, csak míg korábban volt csak sub partnerem, ez most elképzelhetetlen lenne számomra.Csak mazo mindig is volt, most pedig szinte csak ez a vonal hoz lázba.

Nem mondanám, hogy könnyű utam volt, ezzel e kettősséggel megáldottan/megverten létezni, de számomra csak ez van, ebből kell kihozni a legjobbat.