"Barátságból megkínzom."

Megismertem valakit, a fotója alapján úgy éreztem nem tudom, nem akarom dominálni.Megértette, de elkezdtünk levelezni, mert nagyon kevés az olyan ember, aki megérti, ha nem érzem ebben az irányban a kompatibilitást.
Számtalan kis levélkét váltottunk kiderült, hogy mint embert nagyon vonzónak találom, meg is mondtam, hogy szívesen találkoznék vele, mint "baráttal".
Az érzéseimet nem tudom megmagyarázni, azt sem, hogy miért nem éreztem késztetést arra, hogy domináljam, és miért éreztem azt, hogy szívesen kiélném rajta az egy ideje, háttérbe szorult szadista hajlamomat.
Mivel ő mazo is, feldobtam neki, hogy barátságból megkínzom :)
Azt mondja, miért ez létezik, mondom persze, most találtam ki:)
Ami nem igaz, nem most találtam ki, mert van ilyen barátom, évente 2-3 alkalommal jön Magyarországra, olyankor kiélvezzük a baráti szadista-mazoista együttléteket.
Megbeszéljük az eltelt időt, ki mit csinált, hol tart az életében, mi van a családjával, a munkájával, bolondozunk baromi sokat nevetünk, fesztelenek vagyunk és mint két idióta kölök kipróbálunk dolgokat:)
És igen, a lényeg, ott vannak köztünk az én életem legkeményebb szadista együttlétei is! Vele tudtam feltérképezni a szadizmusom  határait is.

Amikor az új ismerős felhívott épp ezt éreztem, megnevettetett, meghallgatott és meghallgattam, kellemes meglepetést okozva az elmúlt hetek, sok idiótájához képest.
Furcsa mód, átszervezte a programját és már másnap találkoztunk.
Számomra nagyon kellemes élmény volt!

Amikor elmeséltem a Babámnak, az első kérdése az volt, mikor találkoznak ismét.
Elmondtam, hogy nem tudom nem beszéltünk erről.
Lehet, hogy soha, lehet, hogy hamarosan.
Nem ez a lényeg.
Maga a megélt élmény számít, ami már az enyém, a miénk! Ha, akar, akkor keresni fog és találkozunk, ha nem akkor megmarad egy nagyon kellemes emléknek.
Talán ez nem is csak rajtunk múlik, hiszen van amikor az élet diktálja a forgatókönyvet.

Én nem keresem, mert nekem soha nem lehet senki fontosabb, mint amennyire én fontos vagyok neki!