2020. 08. 06. 09:39 | Appeared: 1098x
Szerintetek hogyan kellene szabalyrendszert felallitani?
Belso vs kulso alapjan ?
Sajat magadnak ird meg vagy masok altal krealtat tegy magadeva?
Egyaltalan kell szukseges e?
Erzed e szukseget a dobozolasnak?
Mi alapjan allitottal korlatokat magad ele?
Comments (37)
Sok levélben érzek sürgetést, csodálkozást, hogy miért fontos ennyit ismerkedni. Nekem szükségem van arra, hogy lássam a domináns reakcióját, ezzel tudom összerakni magamban, hogy érdemes e továbblépni vagy sem, hogy át tudom e adni magam neki. Hogy ne legyenek kínos meglepetések, vagy ha feltesz nekem egy kérdést, pl. azt, hogy "Megteszel nekem valamit?", akkor arra én gondolkodás nélkül azt feleljem, hogy igen. Mert tudom - hiszen hagytam időt arra, hogy megismerjem - hogy ez nem az lesz, hogy tegyek rajzszeget a bugyimba és üljek rá, szóval nem olyan dolog, amivel ne tudnék azonosulni. Végtelen mennyiségű számomra az, amik nem egyeznek az elképzelésemmel, de erre nem az a megoldásom, hogy szabályokat hozok, hanem hogy olyan dominánst választok, aki hozzám való.
"Minden ami jólesik."
nekem csak egy szabályom van. az, hogy nincs szabály..
A domszabályok meg sokszor csak manírok és színpadi kellékek.
Mindegy, félre szeretnél érteni, nem baj, nincs hari :))))))))
Ez mindig az állapoton múlik.
Úgy gondolom, hogy előre felállított szabályoknak nem sok értelme van, az baromi kötöttséget okoz, örömet meg nem hinném, hogy bármit is.
Szabályok ha kialakulnak, azok az ismerkedés alatt a Domináns megfigyelésén jó ha alapszik.
Mire gondolok itt, írok egy példát:
Ha sub pld nem iszik elég folyadékot "vizet" akkor nem rossza ha a Domináns meghatározzam mondjuk a 2 litert, szerintem ezzel a tudatosság felé tolja a subbot. Ez szerintem jó.
A már esetlegesen felellátott szabályoknak is rugalmasak szükséges leni. pld akkor ha a sub beteg, ne legyen elvárás, hogy akkor is megigya a 2 liter vizet.
Értelmetlen szabályok úgy is meg lesznek szegve, mert tarthatatlan lesz.
Összességében nem minden szabály rossz, inkább a tudatosság felé tol el.
Teljesen erzesbol ismerkedek kommunikalok es legtobbszor csak erzesbol cselekszek.
Szoval nalam ilyen ertelemben a szabalyok nem jathatnak. Be sem tudnam oket tartani.
Kozosen letrehozott keretekhez tartom magam!
De az mas...
Az egyiknek szüksége van szabályokra, ez szinte már a lételeme. Ezek nélkül el se tudja képzelni az életét. Ha épp nincs senki aki vagy ami szabályozná a mindennapjait, akkor saját maga kreál korlátokat saját magának. Ők a bal agyféltekések.
A másik típus - náluk a jobb agyfélteke dominál - nem szereti a merev rendszereket. Inkább művészi hajlamú, szeret improvizálni. Még ha állt is fel önmagának valamiféle szabályrendszert, képtelen azt betartani hosszútávon. De természetesen lehetnek átfedések a két eset között.
Én az utóbbi vagyok.
Többek között ezért is keresek domináns nőt partnernek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy jótékony hatással van rám, ha valaki szabályoz. Minél szigorúbban, annál jobb.
Persze ez csak egy példa a sok közül, korántsem reprezentatív.
Elnézést Azurit, nem gúnyolódom, csak kikívánkozott;) természetesen a hozzászólása nyomokban még nekem is adott igazságot;)
Könnyebben áttekinthető, megjegyezhető, hivatkozási alapot nyújthat.
De nekem pl. logikátlanul merev, életszerűtlen. És rohadtul idegesíteni engem is, ha korlátozna domként...
De szukseges e ezt pontokba szedni?
Pl egy vanília kapcsolatban is már az elején kialakul, hogy (a példa kedvéért), a férfi viszi ki a szemetet. Ha nem viszi ki egyszer, nem viszi ki kétszer, vérmérséklettől függően talán nem történik semmi. Utána jönnek a különböző problémamegoldó stratégiák. Pl. Kérés, felszólítás, vagy egyből a büntetések: Veszekedés, "mert te sose csinálsz meg semmit", hiszti, sértődés, stb...
Én egy nagyon mély azonosságot érzek a természetes és a BDSM-ben lévő szabályrendszer közt.
Az a kerdes te mit erzel onmagadban a kerdesek kapcsan.
A szabályrendszer mindig két fél lehetőségein múlik. Ezért szerintem érdemesebb saját rendszert kidolgozni, vagy a saját rendszert legalábbis tudatosítani. Ezen én azt értem, hogy merjük/tudjuk megfogalmazni, hogy mit miért szeretünk. Szerepazonosabb, ha a domináns fél deklarálja a szabályokat, de ha ezt úgy teszi, hogy a szub fél igényeit nem teszi fókuszba, akkor az jó eséllyel lesz egy elég rövid életű fenállás a dologból...
A mások általi szabályrendszer szerintem ilyen példának jó, adhat ötleteket, de felesleges olyan kitétekhez ragaszkodni, ami egyik félnek sem okoz élvezetet. Átbeszéléshez is jó vezetőt biztosíthat.
Én nem kifejezetten érzem szükségét, egyébként is relatíve következetlen dom vagyok (szerintem tök következetes, csak szituatív etika párti...). Ennek fényében talán a legerősebb korlát számomra a másik fél élvezete. Ideiglenesen ez a korlát átléphető, persze e mögött már egyre szigorúbb korlátok vannak (pl: ne árts)...
Kerülök minden dom-ot,mestert és urat, pedig az alárendelt szerepre vágyom... csak életszagúan.
Persze mindannyian mások vagyunk,és mindenki máshol tart az úton.
Eléggé szétszórt, van, hogy nemtörődöm vagyok, ebben lehet számomra segítség.
Természetesen a saját szabályaim, saját fejlődésemmel, élethelyzetemmel változik.
Úgy is mondhatom, hogy rugalmas.
Hogyan tud mukodni egy statikus rendszerben egy dinamikus szemely ?
Ha te szukseget erzed ennek akkor rendben. De miert hozodeg a sajat kis korlataid ? Szabalyaid? Mi motival benne?
Ha én magnak állítom fel a BDSM kapcsolaton belüli szabályokat, akkor azt én lazán megszegem, hisz ÉN hoztam létre, ÉN döntök arról, hogy a saját magam által felállított szabályokat betartom, vagy nem. Nincs következmény, hisz az enyém.
Viszont amennyiben KÖZÖSEN létrehozott szabályokról beszélünk BDSM kapcsolaton belül, annak megszegésnek következményei lehetnek.
Hogy szükséges e?
Szerintem jó ha vannak KÖZÖSEN felállított szabályok, korlátok.
De ha nehez igy akkor a egy jatek alatti szabalyokra. Bar az mar leragott csont itt 🙂