Egy másik fórumon szintén téma volt a "terápiás célú fenekelés"
az írójának engedélyével egy vélemény: Nem ismerem a tudományos megközelítést, csak a tapasztalati oldalt. Részemről igenis van terápiás fenekelés.Vagy nevezzük inkább fájdalom általi feloldozásnak. A szorongás aljas dolog, és méltó a nevéhez. Az emberre nehezedő láthatatlan, tompa nyomás nem enged, szorít és fojtogat.Leírhatatlan pszichés fájdalmat okoz a tehetetlenség, hogy bármit tenne az ember, a szorító érzés nem engedi. A pszichikai fájdalom kívánja a fizikai fájdalmat. Az valóságos. Az elmúlik. Az kezelhető. Az legyőzhető. És itt jön képbe a bdsm. Ha adott egy domináns, aki tudatosan és kontroláltan képes előidézni és irányítani a fájdalmat, akkor a fizikai hatásokkal manifesztálható a belső kín. Egy tapasztalt domináns módszeresen a pokolba tipor. Oda, ahol egyébként is érzi magat az ember. Aztán a domináns kézen fog és könnyel, verítékkel, törődéssel és gondoskodással nem spórolva visszahoz a fényre. Oda, ahol eleve lenni kéne, csak a szorítás miatt nem tud eljutni az ember. A tökéletes szeánsz, csak a vége nem orgazmus, hanem feloldozás.Olyan biokémiai tornádó, ami elsöpör mindent, és tiszta lappal kezdődhet a másnap.
(Ja, amúgy én mazochista vagyok, elfelejtettem említeni, de gondolom sejthető :P:)
Deleted user
#320255 | 2018. 11. 30. 14:59
Persze, hogy előfordulhat.Na de ez mindig partner függő. Ha van egy számodra megfelelő partner, akkor ez egy nagyszerű érzés, de egy nagyon magas szintű bizalmat igényel a partner felé/ partnertől. S ha ez megvan, akkor egy olyan szoros kötést hoz létre a szeánsz alatt, ami nem hasonlítható semmilyen más kapcsolódáshoz. Teljes bizalom és önmagam átadása neki. Ezáltal egy felszabadító, csodálatos, katartikus élményt nyújt!
Amikor a test érzékeli a fájdalmat, arra készteti az elmédet, hogy csak erre figyelj. Ilyenkor, amikor a fájdalomra fókuszálsz, kizársz mindent, és átélheted az elfojtott érzelmeket, mert már maga a fájdalom megélése is egy olyan érzelmet vált ki, amit semmi más nem képes kiváltani.
Az elfolytott érzelmek a felszínre törnek.
Ilyenkor egy kis időre magad mögött hagyod a múltat, a gondolatokat, elengeded a jövő miatti aggodalmakat és csak a jelenre koncentrálsz. Ez persze nem azonnal alakul ki, és nem mindig képes ebbe az állapotba kerülni az ember. De ha igen , akkor nagyon sokat tud segíteni a lelki problémákban, traumák feldolgozásában a mazochizmus. "Egyfajta kapu a lélekhez". Egy belső utazás ez, ami által totálisan fel lehet töltődni.
A mazochistáknak a fájdalom és az élvezet közötti határok elmosódtak. A megélt fájdalom persze nem mindig élvezetes…Viszont, ha sikerül eljutni az ún. szubtérbe (subspace), akkor lehet bármilyen kemény fenyítés, fájdalom, akkor sem éli már meg úgy a fájdalmat az agy. Ez az a pillanat, amire sokan vágynak, egy olyan módosult tudatállapot, ahol nincs múlt, jövő…csak a "most". De a szub már nincs is jelen a valóságban. Én sokkal nagyobb élménynek tartom, mint egy orgazmust. Ha valaki pl nem tud egyébként sírni, de ilyenkor a fájdalom miatt sikerül, akkor sokat segíthet a megkönnyebbülésben.
Deleted user
#320168 | 2018. 11. 29. 19:11
hülye enter. ... szóval mikor nem voltam rendben lelkileg, akkor sokkal érzékenyebb voltam, felszisszentem olyannál, aminél máskor csak vigyorgok
inkább szado vagyok, mint mazo, de volt, hogy jó volt egy kis fizikai fájdalom, hogy oldódjon a lelki, viszont érzékenyebb voltam a fizikai fájdalomra. értem ezalatt, hogy egyébként elég magas a fájdalomküszöböm, de amikor nem voltam lelkileg rendben
Na én mazo vagyok, nem kicsit, és rettentően élvezem a fájdalmat, engem felold, átlényegít,más lesz a dimenzió, bármikor elviselem és élvezem. Utána az igazi a szex :) (SA)
Nekem volt egy nagyon rossz időszakon, amikor annyira kellett a fajdalom.az akkori partnerem szerencse értette, érezte. De máskor nem kell hozzá lelki fájdalom.
Deleted user
#320146 | 2018. 11. 29. 17:22
Nálunk kizárja a kínzást ha valami problémánk van, nekem-nekünk a fájdalomvágyhoz meghitt nyugalom, oldott lelkiállapot kell. Természetesen elviseljük a fizikai fájdalmat akkor is ha valami bánt, Pl. ha valami baleset ér, párom tán még jobban mint én, volt rá példa, de nem vágyom rá.
Én mazo lennék elvileg nem is kicsit, de, ha nincs rendben a lelkem ( értsd alatta, hogy van ami bánt amit nem tudtam megoldani azonnal, beteg a gyerek és azon gyötrődöm stb.) akkor én személy szerint kevésbé bírom a fizikai fájdalmat.
Viszont, ha a lelkem rendben van és helyén vagyok ( hála az égnek ez van 99%-ban) akkor gyakorlatilag egy játék után olyan módon tudok kioldódni, hogy olyan vagyok mint egy rongybaba.
Viszont eltudom képzelni, hogy akik fordítva vannak bekötve azok a lelki fájdalmaik elnyomására a fizikai fájdalomban keresik a választ, feloldósát, megnyugvást. Pi
Tudom h van terapias fajdalom.
De itt nem ez a kerdes
Kar h mazo nem irt meg mert kivancsi lennek...
Deleted user
#320129 | 2018. 11. 29. 13:51
Érdekes lenne erről a valóban mazochisták érzései, véleménye.
Deleted user
#320121 | 2018. 11. 29. 12:51
Másrészt kegyetlenebb szadizmus , lelki fájdalmat okozni, hamarabb kimerít...ja,ja conversiónak is mondja a pszichologia..
Deleted user
#320120 | 2018. 11. 29. 12:49
Nem rossz a fenekelés mint ördögüzés terápiàsan , lehet beveszem a repertoárba..😀
Deleted user
#320118 | 2018. 11. 29. 12:47
Szia, igen, bár nem vagyok mazo , de a tapasztalataim szerint igen.A lelki fàjdalom jobban fàj..màsrészt azt is mondják a fájdalom és öröm között pengeél van könnyen átbillen...szóval enyhiti a lelki fájdalmat - szerintem.
Persze, sőt létezik is az ún. teràpiàs fenekelés, aminek pont a lelki gondok elűzése a célja.
SmPixie.com - BDSM partner seeking, dating and community portal
By accessing the site I certify that I am at least 18 years old and I have the right to view sexually explicit sites.
I agree that the site has a strong sexual nature. By accessing the site, I declare that I won't be harassed by sado-mazo, fetish, sexuality or other images, writings etc.
Comments (20)
az írójának engedélyével egy vélemény: Nem ismerem a tudományos megközelítést, csak a tapasztalati oldalt. Részemről igenis van terápiás fenekelés.Vagy nevezzük inkább fájdalom általi feloldozásnak. A szorongás aljas dolog, és méltó a nevéhez. Az emberre nehezedő láthatatlan, tompa nyomás nem enged, szorít és fojtogat.Leírhatatlan pszichés fájdalmat okoz a tehetetlenség, hogy bármit tenne az ember, a szorító érzés nem engedi. A pszichikai fájdalom kívánja a fizikai fájdalmat. Az valóságos. Az elmúlik. Az kezelhető. Az legyőzhető. És itt jön képbe a bdsm. Ha adott egy domináns, aki tudatosan és kontroláltan képes előidézni és irányítani a fájdalmat, akkor a fizikai hatásokkal manifesztálható a belső kín. Egy tapasztalt domináns módszeresen a pokolba tipor. Oda, ahol egyébként is érzi magat az ember. Aztán a domináns kézen fog és könnyel, verítékkel, törődéssel és gondoskodással nem spórolva visszahoz a fényre. Oda, ahol eleve lenni kéne, csak a szorítás miatt nem tud eljutni az ember. A tökéletes szeánsz, csak a vége nem orgazmus, hanem feloldozás.Olyan biokémiai tornádó, ami elsöpör mindent, és tiszta lappal kezdődhet a másnap.
Ez egy nagyon szep megfogalmazas volt.
Amikor a test érzékeli a fájdalmat, arra készteti az elmédet, hogy csak erre figyelj. Ilyenkor, amikor a fájdalomra fókuszálsz, kizársz mindent, és átélheted az elfojtott érzelmeket, mert már maga a fájdalom megélése is egy olyan érzelmet vált ki, amit semmi más nem képes kiváltani.
Az elfolytott érzelmek a felszínre törnek.
Ilyenkor egy kis időre magad mögött hagyod a múltat, a gondolatokat, elengeded a jövő miatti aggodalmakat és csak a jelenre koncentrálsz. Ez persze nem azonnal alakul ki, és nem mindig képes ebbe az állapotba kerülni az ember. De ha igen , akkor nagyon sokat tud segíteni a lelki problémákban, traumák feldolgozásában a mazochizmus. "Egyfajta kapu a lélekhez". Egy belső utazás ez, ami által totálisan fel lehet töltődni.
A mazochistáknak a fájdalom és az élvezet közötti határok elmosódtak. A megélt fájdalom persze nem mindig élvezetes…Viszont, ha sikerül eljutni az ún. szubtérbe (subspace), akkor lehet bármilyen kemény fenyítés, fájdalom, akkor sem éli már meg úgy a fájdalmat az agy. Ez az a pillanat, amire sokan vágynak, egy olyan módosult tudatállapot, ahol nincs múlt, jövő…csak a "most". De a szub már nincs is jelen a valóságban. Én sokkal nagyobb élménynek tartom, mint egy orgazmust. Ha valaki pl nem tud egyébként sírni, de ilyenkor a fájdalom miatt sikerül, akkor sokat segíthet a megkönnyebbülésben.
Ha nem gond osszegzem a leirtakat es megirom a valaszt
Koszi :-)
Viszont, ha a lelkem rendben van és helyén vagyok ( hála az égnek ez van 99%-ban) akkor gyakorlatilag egy játék után olyan módon tudok kioldódni, hogy olyan vagyok mint egy rongybaba.
Viszont eltudom képzelni, hogy akik fordítva vannak bekötve azok a lelki fájdalmaik elnyomására a fizikai fájdalomban keresik a választ, feloldósát, megnyugvást. Pi
De itt nem ez a kerdes
Kar h mazo nem irt meg mert kivancsi lennek...