Az elveszet blog
Blogs »
Blog - Wilmaa »
Az elveszet blog
Entries filtered by time
2020. 08. (3)
2020. 01. (1)
2019. 12. (1)
2019. 11. (1)
2019. 03. (1)
2019. 02. (3)
2019. 01. (1)
2018. 11. (2)
2018. 10. (3)
2018. 09. (3)
2018. 04. (2)
2018. 03. (7)
2018. 02. (7)
2018. 01. (3)
2017. 11. (2)
2017. 10. (1)
2017. 09. (1)
2017. 08. (1)
2017. 07. (5)
2017. 06. (3)
2017. 05. (10)
2017. 04. (5)
2017. 03. (4)
2017. 02. (3)
2017. 01. (3)
2016. 12. (4)
2016. 11. (3)
2016. 10. (4)
2016. 09. (4)
2016. 08. (2)
2016. 07. (2)
2016. 06. (6)
2016. 05. (5)
2016. 04. (4)
2016. 03. (1)
2020. 01. (1)
2019. 12. (1)
2019. 11. (1)
2019. 03. (1)
2019. 02. (3)
2019. 01. (1)
2018. 11. (2)
2018. 10. (3)
2018. 09. (3)
2018. 04. (2)
2018. 03. (7)
2018. 02. (7)
2018. 01. (3)
2017. 11. (2)
2017. 10. (1)
2017. 09. (1)
2017. 08. (1)
2017. 07. (5)
2017. 06. (3)
2017. 05. (10)
2017. 04. (5)
2017. 03. (4)
2017. 02. (3)
2017. 01. (3)
2016. 12. (4)
2016. 11. (3)
2016. 10. (4)
2016. 09. (4)
2016. 08. (2)
2016. 07. (2)
2016. 06. (6)
2016. 05. (5)
2016. 04. (4)
2016. 03. (1)
Akartam ma reggel irni egy blogot... De elveszett utkozben :-(
Mar nem is tudom mit akartam irni, de akkor fontosnak tunt! :-)
Viszont eszembe jutott most mas. (ma reggeli elmeny es nagyott nevettem rajta :-D )
Anno mikor kicsik voltunk (igen te is, es te is!) termeszetes volt h masoltuk a hozzank kozelallok mozdulatait beszedet egyedi stilus elemeit. Majd kesobb ez mar ciki volt es marhara egyediek akartunk lenni. Azt veszem eszre h hiaba akartunk mert ontudatlanul meg mindig ezt csinaljuk. Anyakat a lanyaik, a parok egymast, a jol mukodo kollegat, a celebeket es sorolhatnam...
De kozben megis egyedi es utanozhatatlanok akarunk lenni.
A gyereken nevetunk ha minket utanoz, a kolleganon bosszankodunk, a parunktol elvarjuk es szeretjuk.
Ha megvizsgaljuk az eletunk szamtalan ilyen utanzast talalhatunk a gyerekkorbol kinove. Sot nem egy esetben a gyerek ontudatlanul azt az eletutat jarja mint a szulo. Teli van velt es valos utanzassal az eletunk.
Van vajon olyan pont az eletunkben amit nem szandekos vagy ontudatlan masolas eredmenye ?
Ezen gondolkodtam el is a nagy nevetes utan :-)
Mar nem is tudom mit akartam irni, de akkor fontosnak tunt! :-)
Viszont eszembe jutott most mas. (ma reggeli elmeny es nagyott nevettem rajta :-D )
Anno mikor kicsik voltunk (igen te is, es te is!) termeszetes volt h masoltuk a hozzank kozelallok mozdulatait beszedet egyedi stilus elemeit. Majd kesobb ez mar ciki volt es marhara egyediek akartunk lenni. Azt veszem eszre h hiaba akartunk mert ontudatlanul meg mindig ezt csinaljuk. Anyakat a lanyaik, a parok egymast, a jol mukodo kollegat, a celebeket es sorolhatnam...
De kozben megis egyedi es utanozhatatlanok akarunk lenni.
A gyereken nevetunk ha minket utanoz, a kolleganon bosszankodunk, a parunktol elvarjuk es szeretjuk.
Ha megvizsgaljuk az eletunk szamtalan ilyen utanzast talalhatunk a gyerekkorbol kinove. Sot nem egy esetben a gyerek ontudatlanul azt az eletutat jarja mint a szulo. Teli van velt es valos utanzassal az eletunk.
Van vajon olyan pont az eletunkben amit nem szandekos vagy ontudatlan masolas eredmenye ?
Ezen gondolkodtam el is a nagy nevetes utan :-)
Comments (5)
Reszint vicces, resszint bosszanto
Mint egy tukor amiben tisztan lathatod magad !
Anno rettenet antiszoc voltam, magamnak való... igazából csak maximálisan introvertált... ebből egy ember zökkentett ki, aki viszont veszettül extrovertált volt... eközben mi durván hatottunk egymásra... a nagyon vad csaj megszelidült, én pedig mellette kicsit leadtam az introvertáltságomból... legalábbis látszatra. :D
Szóval ez az "utánozás", ami olykor egymásra való hatás, hasznos is tud lenni. :D
Megoldjuk h hulyet kapj :-)