Maszkok

Az, hogy leîrom egy gondolatom màr megbocsàss de nem sîràs rîvàs. Az, hogy te ezt làttad bele arról én nem tehetek. De ha szerinted erről szólt. Noss az a te egyéni véleményed

Egyrészről igazad van, masreszrol meg nem gondolom hogy rogton kb nulla ismeretseggel meg kene osztani magunkrol mindent. Es ez nem maszk. Az hogy nem dobok a masik ele egy komplett oneletrajzot teljesen oszinten kitarulkozva nem jelenti azt hogy mast mutatok mint aki valojaban vagyok. De ahogy elnezem a blogokat mostansag kb a siras rivas megy meg a jajistenem nem szeret, nem ertekel. Life sucks. De ugye kurvara sokkal konnyebb a masikat hibaztatni hogy ha esetleg nem vallal fel minket. Vagy ha nemet mondd. Elmelkedes helyett talan meltosaggal kene viselni egy ket dolgot. Ahogy Coco Chanel mondta : Visszafogni magad amikor bant valami, es nem hisztériazni amikor faj, ilyen a tokeletes no. Nos sirankozo domok,lehet meg kene fogadni ezt a tanacsot.

Szerintem tolhatod egybol.
En is tolok magamrol minden akinek tetszik akinek nem azzal mit kezdenenk egymassal?

Igazából... Szóval aki ezt nem értékeli, az nem is érdemli meg a teljességet... Max azt mondja: köszönöm, hogy megtiszteltél, de ez nekem nem fér bele. Ez meg ugyanolyan korrekt, mint az őszinteséged Warriordom

Mindkettőtökkel egyet értek. Viszon mint a bejegyzésben is leîrtam ha én úgy mutatnàm be egyből önmagam még annyi kapcsolatom sem lenne mijt most. Valóban nem jó egyből evvel indîtaninelismerem. Viszont relative rövid időn belül ( màr a személyes talàlkozó vagy telefon utàn) elszoktam mondani. Miért? Nagyon egyszerű mert ez vagyok én és vagy îgy kellek vagy ne kelljek mert ezen vàsltoztatni nem tudok.

Megismerni egy embert sok ido es energia meg akkor is ha valoban onmagat adja, ha pedig direkt mas kepet mutat akkor foleg.

Igen next level valoban. Szerintem tokre eleg az a “maszk” amit akaratlanul, a legjobb szandekkal vagy onismeret hianyabol hordunk, erre meg egy tudatos maszkot felhuzni tok felesleges. Felteve ha valodi kapcsolodas a cel.

Egyébként mit sem változtat azon a tényen, Lothario, hogy az ismerkedésnél nem látunk mindent... Sőt, konkrétan fizikailag képtelenség ennél többet látni. Csak egy szelet...

Az a szelet nem hazugság: ez a fontos. De van ott még más is... És amikor előjön, gyakran felmerül a kérdés: "hát, ezt ki nem látta előre?"

A nem mindenki, az a "next level" - igazad van. Ott viszont kevesebben tartózkodnak.

A merítés nagy, abba a hálóba rengeteget beleférnek... Alapjáratban a többségre érvényes "igazságot" (nem véletlenül teszem idézőjelbe - mindenki értse jól, kérem) fogadjuk el, amit csak erősítenek a kivételek.

“ A dürgési időszak alatt eljárt násztánc során mindenki a legszebb részét mutatja, ez teljesen természetes...”
Ezzel vitatkoznek. Nem mindenki es altalaban azoknak mukodik akik ebben az idoszakban is onmagukat adjak.

Értem, miről beszélsz, de én azt gondolom, hogy az adott szerepkörnek megfelelő módon viselkedünk egy-egy helyzetben. Úgy értem: az egyik oldalamat mutatom a gyerekeimnek, kicsit mást a munkáltatóm felé, megint mást olyankor, ha baráti társaságban vagyok, és ismételten más, ha épp társkeresésében.
Egyik sem őszintétlen, mind én vagyok, csak egyik sem teljes...

Az lenne a jó egyébkén, ha nem csak bizonyos apróságok és felületes benyomások szerint ítélkeznénk a másikról, hanem megpróbálnánk szem előtt tartani azt, hogy sokkal, de sokkal több van az illető mögött, mint amit hirtelenjében látunk. Ne értsd félre, nekem sem feltétlenül megy ez, csak...

A dürgési időszak alatt eljárt násztánc során mindenki a legszebb részét mutatja, ez teljesen természetes... Az lenne az ideális, ha olyankor, amikor a pompás mozdulatok és tollazat bezsongatott bennünket, átgondolnánk, és megadnánk a másiknak az esélyt arra, hogy valódi ember legyen, aki nem tökéletes, és aki bizony hordoz magában dolgokat (jót is, rosszat is, vidámat is, szomorút is)
Nem?