Stories about Kata (Első hármas...fiúkkal)

Ha már volt Kislányos, úgy illik, ha van “Kisfiús” is… Hogy Édesapát idézzem: nem végzünk félmunkát :D

Az előző “első” történet után azonnal nem is, viszont időnek és tapasztalásnak kellett eltelnie, hogy rájöjjek a biszexuális jelző rám nem húzható. Amivel nincs gondom, maradok hetero flexibilis (vagy ez inkább egy szó? Heteroflexibilis). Ez azért is fontos, mivel szexuális vágyat érzek hölgyek iránt...egy bizonyos pontig. Amíg jómagam vagyok felül és szerény személyem okoz örömet a kiszemeltnek. Ha úgy értelmezzük kissé egyoldalú, viszont ezt szeretem és ebben tudok lubickolni. Így a hithű heteroszexuálist eleve átléptem, kicsit. Kristóf ezt először furának találta, de sok óra átbeszélés után rájött ő is, hogy ettől a gondolkodásmód miatt vagyok kerek egész. Hogy mik vannak…(?)

Ugyan Kristóf hozta fel egy idő után a témát, hogy a férfiakkal való többes nem izgatja a fantáziámat? Ha már lányokkal ügyesen kiviteleztem, fiúkkal “csak” élveznem kell. Érdekelt, izgatott, miért ne? Viszont ezen a ponton már a tényleges segítségét kértem ^^’. Úgymond szülinapi ajándéknak ezt kértem tőle, hogy szervezzen le egy ilyen estét. Ha megteszi, nem állok ellen. (Nem mintha nagyon győzködnie kellett volna. A maximalista énem győzedelmeskedett, hogy meg tudom csinálni. Akármennyire is úgy gondoltam, hogy felsülök két pasival és azért egy ponton még ódzkodtam megnyílni más pasik előtt.)

Beleegyezett, hogy megszervezi, viszont nem kíváncsiskodhattam. A legrosszabb feltétel EVER!!! Mivel udvariasnak neveltek, nem engedtem szabadjára a gyermeki énem, vártam hát. Szabad kezet kapott, bíztam benne. Vagyis úgy gondoltam, de azért féltem is. A fertőzésektől inkább, mint attól, hogy bántanának. Hatalmas változás volt ez bennem, hogy nem féltem egy lehetséges újbóli megerőszakolástól, viszont Kristóf megnyugtatott, hogy vigyázni fog rám. Hiszem, ha látom…

Elérkezett az ominózus hétvége, amire Kristóf leszervezte a “meglepetést”. Napközben valami dolga akadt, de megígérte, hogy az “ajándékozásra” hazaér, nekem csak annyi a dolgom, hogy pihenjek és készüljek el délutánra. 



‘Pihenjek? Pff, nemhogy zabszemet, de chia magot sem lehet feldugni...jelenleg…’ puffogtam magamban.

‘Minek izgulsz? Kéretik, hát megadatik. Vagy nem?’ bukkan fel Hang, hogy “lelkileg” támogasson.

‘Most komolyan… Mikor lettél Te ilyen vallásos?’ kérdezem kötekedve. Jó kiadni így a feszültséget.

‘Amikor Te is az voltál. Te figyeltél, én untam magam. Igazi csapatmunka. Megragadt.’ válaszol egyértelműen Hang.

‘Akkor a csapat érdekében lehetnél kicsit támogatóbb.’ sóhajtok fel.

‘Legyek támogatóbb? Jó. Akartad vagy akartad?’ kérdezz vissza Hang.

‘Akartam...igen.’ duzzogva válaszolok.

‘Akkor rázd meg magad és mutasd meg mit tudsz. Valahogy csak jól sülnek el...Érted?’ neveti el magát Hang és magamra hagy a belső vívódásommal.



Elérkezett a délután és kisebb idegkimerüléstől vezérelve hallom, ahogy nyílik a bejárati ajtó. Felsejlik Kristóf dörmögő hangját, ahogy kéri, maradjak ott, ahol vagyok. ‘Hátjó’ gondolom és nem mozdulok a hálóból, viszont fülelek, hátha meghallok valamit. Kristóf hangja mellett felfedezek még KÉT másikat. ‘Miafene?!’ sikítja az agyam, amint belém csap a felismerés, hogy szó szerint értelmezte ez a szép ember a tényt, hogy leszervez két pasit számomra. Végtelennek tűnő idő után a nevemet szólítják, de mozdulni nem tudok. Leblokkolt az agyam. ‘Nem mehetek így ki…’ töröm a fejem, hogy mit vehetnék fel mást gyorsan a fehérnemű és szatén köntös helyett. Teljesen elhatalmasodott rajtam a tudat, hogy két idegen pasival kell találkoznom pillanatokon belül. Hamar leteszek róla, hogy átöltözzek. Történjen, aminek történnie kell. Újfent megütötte fülem Kristóf nyugodt hangja, ahogy a nevemet ismétli. ‘Istenek, most segítsetek…’ sóhajtottam magamban és vettem pár mély lélegzetet, mielőtt felfedem magam a rám várakozó férfiak előtt. 

Azzal a gondolattal léptem be a nappaliba, hogy bármelyik pillanatban vissza mondhatom az egészet, ha úgy érzem. Viszont, ahogy megláttam a triót, akik arra vártak, hogy belibbenjek, feléledt bennem az önérzetes nő. ‘Na, akkor lássuk a medvét…’

Kristóf a kedvenc foteljában ült és kezét felém nyújtotta, hogy maga mellett tudhasson. Nem ültem sehova, megálltam mellette és szemügyre vettem a szemben lévő kanapén helyet foglalt “fiúkat”. Ülve úgy saccoltam, hogy mindketten azonos magasak lehetnek, viszont ennyi volt a közös pont mindkettőjüknél. Nevezzük el őket...Olivérnek és Ottónak. 

Olivér rövid szőke hajú, óceán kék szemű, enyhén nőies arcvonásokkal megáldott tekintetét lassan hordozta végig rajtam viszonzásképp, ahogy szemügyre vettem. Amolyan modell testalkat sejlett át a ruhán keresztül. Nálam valamivel szélesebb vállára, mintha ráöntötték volna a fehér inget. Világos nadrágja enyhén megfeszült a combján. Kissé félrefordított fejjel gondolkodtam azon, hogy nagyjából egy lehet a comb méretünk. Férfinak túl szép volt a szememnek. Szemügyre vettem hosszú ujjait, ahogy a poharat fogta a kezében. A keze tetszett, erősnek tűnt. 

Ezután Ottóra esett a szemem. Itt már volt min gyönyörködni: félhosszú gesztenyebarna haját összefogta, pár tincs mégis utat tört magának.Viszketni kezdtek az ujjaim, hogy megérinthessem valóban olyan puha a haja, amilyennek látszik. Meleg barna szemeivel szinte hipnotizált. A gusztusomnak húsosabb ajkait eltakarta remekbe szabott szakálla, ami kifejezetten jól állt neki. Olivérnél szélesebb vállak feszültek a pólója alatt, zömökebb felsőtestére nagyobb rálátást engedett, ahogy hátradőlt a vizslatásom hatására. Így esélyem nyílt egy pillantást vetni a farmerba bújtatott ‘csomagra’ is. Kissé elpirultam, nem tűnt kispályásnak. Ahogy lesiklott a szemem a farönk nagyságú combján nyugvó kezére, kapaszkodó után nyúltam Kristóf felé. ‘Sweetbabyjesus, egy tenyerében elférne mindkét mellem…’ sikította az agyam, amitől enyhe miniorgazmusom lett. Kristóf belecsókolt a tenyerembe, hogy magára hívja a figyelmemet. Mint egy riadt vad, lenéztem mosolygó arcába.

- Kicsi Lány, vegyél pár mély lélegzetet. Félek elájulsz, ha ilyen gyorsan veszed a levegőt.- mondta kedvesen. Észre sem vettem, hogy kapkodom a levegőt. Bólintottam.

- Helyes. Mit szólsz a meglepetéshez? Úgy látom elnyerte tetszésed mindkét úriember.- folytatta a beszélgetés beindítását.

Vagy lenyeltem a nyelvem vagy szélütést kaptam és nem tudtam hogyan kell beszélni. Újfent bólintottam. Kristóf ezen már felnevetett.

- Kata ne légy ilyen félénk. Ülj a vendégeink közé és ismerkedjetek. Ne vond meg tőlük a cserfes személyiségedet. - mondta, majd unszolásképp a fenekemre csapott.

- Hát jó…- suttogtam, majd egy utolsó, könyörgő pillantás kíséretében elindultam a kanapé felé.

A fiúk, mint a vörös tenger ketté váltak, hogy közéjük üljek le. ‘Minő gentlemenek’ gondoltam és nem túl úrihölgyesen huppantam a kanapéra. Kristóf megkérdezte, hogy mit innék, egy pohár vízre esett a választásom, hátha feloldja a szárazságot a torkomban. Ahogy magamra maradtam Olivérrel és Ottóval, magamban elkapott a sikítófrász. 



‘Mivel lehet ilyenkor oldani a hangulatot?’ fújtatok az agyamban.

‘SÓSAVVAL!’ nevet fel a saját poénján Hang.

‘Most nem vagy nagy segítség…’ intem csendre. 



Végül Olivér törte meg a csendet:

- Szóval, ez az első alkalom, hogy így...ismerkedsz? - teszi fel a burkolt kérdést.

- Nagy vagy, Sherlock. Az whisky? - kérdezem és a válaszra nem várva, kiveszem a kezéből a poharat és lehúzom. 

Azonnal végig marja a belsőmet és jólesik. A kissé meghökkent Olivér kezébe adom az immár üres poharat. 

- Nektek, gondolom nem ez az első alkalom. Vagy tévedek? - teszem meg az első bátortalan lépésemet a beszélgetésben, hogy élét vegyem az előbbi megnyilvánulásomnak és én is kicsit kényelembe helyezem magam a kanapén. 

Magam alá húzom a lábaimat, így kicsit hátat fordítva Ottónak és teljes figyelmemet Olivérnek szentelem, akinek megered a nyelve a kérdéstől. Elmeséli, hogy számára nem, élvezi az ilyen hármas ‘gabalyodásokat’. Viszont még nem volt senki számára első egy ilyen helyzetben. 

- Hát… A gyermeki kíváncsiságomat ki kell valahogy elégítenem. - válaszolom és kedvesen rámosolygok.

- Ez így van, Kicsi Lány. Össze kell vetni az előző élményeddel. - csatlakozik be Kristóf is és a kezembe nyomja a pohár vizet és tölt egy újat Olivérnek.

- Milyen előző élménnyel? - csendül fel a hátam mögött Ottó mélyről jövő hangja. 

Kissé összerezzenek a hangjára, mivel eddig egy szót sem szólt. Lehúzom a vizet, majd óvatosan a földre teszem magam előtt az üres poharat, hogy kényelmesebb pozíciót vegyek fel a további beszélgetéshez. Hátradőlni nem szerettem volna, mert akkor kicsit fekve néztem volna fel mindkét fiúra. Inkább elrendeztem szemérmesen magam körül a köntösöm és törökülésben maradtam közöttük, hogy megválaszoljam Ottó kérdését.

- Az előző élménynél két lánnyal voltam együtt. - válaszolom tárgyilagosan és Ottó szemébe nézek. Enyhén elkerekednek a szemei.

- Két lánnyal? - kérdez vissza.

- Két lánnyal. - ismétlem nyugodtan. Itt Olivér nevetni kezd.

- Akkor nem tétlenkedtél. - mosolyog rám az összes fehér fogával.

- Hát...igen. - 

- Milyen volt? - teszi fel következő kérdését Ottó.

- Hm...elég melós. Szóval minden elismerésem a pasiknak, ha két lánnyal együtt vannak.- válaszolom és az arcomat ellepte egy visszaemlékező mosoly Fanni és Panni miatt.

- Te aztán nagyon élvezted. Látszik rajtad. - hökken meg Ottó. Szinte remeg az a kackiás bajsza a felső ajka felett.

- Miért ne élveztem volna? Akkor nem töltök el egy éjszakát a lányokkal. - válaszolom kicsit kioktatóan.

- Kicsi Lány, nem minden férfi embernek adatik meg, ami neked sikerült.- kihallom Kristóf nyugodt hangjából, hogy viselkedjem.

- Megértem és sajnálom. - felelem és sóhajtva az ölembe ejtett kezemet figyelem. 

Mély csend ereszkedik mindannyiunkra, semmi nem jut eszembe, amivel megtörhetném és nem is akaródzik felnéznem. Lyukat éget a mellkasomba, ahogy érzem Kristóf tekintetét. ‘Bocsesz, de nem sikerül az oldódás, öregfiú.’ igyekszem telepatikusan üzenni Kristófnak. Egyszer csak Olivér közelebb hajol felém és lazán a kanapé háttámlájára teszi a kezét. Felé fordulok, újfent hátat fordítva Ottónak.

- Meséld el milyen volt. Részletesen, kérlek.- 

- Rendben. Egy fősulis bulin vettem őket észre…- kezdek a történetbe és érzem, hogy ezáltal én is oldódom.

Miközben meséltem, enyhén észleltem, hogy Ottó is közelebb ült hozzám. Ahogy szünetet tartottam a történetben, hogy igyak egy kortyot, Ottó egy ‘szabad?’ kérdést követően kibontotta az összefont hajamat és nagy lapát kezével simogatni kezdte a hátamra omló hajzuhatagot. Megborzongtam, de beszéltem tovább. Olivér is hosszú ujjai közé vette a kezemet és apró köröket írt le a tenyeremben, szemeivel nem eresztve az enyémet. Elég részletekbe menően faggatott ki Olivér és nem tudtam megálljt parancsolni a szavaknak. A simogatás hatására egy meleg burokban éreztem magam, ahol megoszthatom a gondolataimat. Mikor a mese végénél jártam, megéreztem Ottó leheletét a nyakamon, ahogy egy kisebb puszit nyomott a hajam vonala alá. Összerezzentem, már fordultam volna hátra, de Olivér egyik kezével megfogta az arcomat, hogy ne forduljak el. Hirtelen nagyon közelről kezdte vizsgálni az arcomat. Olyan érzésem volt, mintha szeretne bele látni a fejembe. Ami Ottó apró csókjai nyomán teljesen üres lett. Így hát, enyhén csukott szemekkel néztem Olivér szemébe. 

- Hogy érzed magad Kata? - kérdezte halkan Olivér.

- Hm? Jól. Miért? - feleltem, majd mélyen be kellett szívnom a levegőt, mivel Ottó ezen a pontos simult a hátamnak a felsőtestével és simított végig a combomon. 

- Jól esik, amit Ottó csinál? - kérdezte, majd Olivér egy ütemben végig simított az enyhén elnyílt ajkaimon, hogy imitálja Ottó mozgását. Bólintani volt erőm.

- Szólj, ha hagyjuk abba. - suttogta a számnak, majd incselkedőn megnyalta az alsó ajkam. 

Kicsit közelebb hajoltam Olivérhez, hogy viszonozzam, de Ottó egy kezével a mellkasára vont és morogva, mélyen a nyakamba szimatolt. Felnyüszítettem, hogy befordultak az agyam felé a szemeim. Gyorsan kinyitottam, ahogy előttem mozgásra figyeltem fel. Olivér feltérdelt a kanapén és lassan gombolni kezdte az ingét. Megbabonázva figyeltem nyurga mozgását, Ottó mellkasának dőlve és élvezve simogatását. Ahogy lekerült az ing, követte a nadrágja is. Nem viselt alatta semmit, így már tettre készen meredt felém. Felhúztam az egyik szemöldökömet és így szóltam.

- Csak nem ide készültél? - kérdeztem viccesnek szánva. Olivér kicsit megrökönyödött.

- Kristóf említette, hogy eléggé beszédes vagy...közben. - válaszolta Olivér.

- Meg...lehet…- lihegtem válaszként, ahogy Ottó végigsimított a melleim alatt. Kristóf kuncogása kissé kizökkentett, hirtelen meg is feledkeztem róla.

- Nemcsak meglehet, Kicsi Lány. Szerintem elkapattalak azzal, hogy konkrétan megmondod mi és hogyan jó neked. - szól közbe. A kanapéról felé vetem a pillantásomat.

- Ha nem lennék konkrét, akkor életbe lép a szólás. Néma gyereknek…- hagyom félbe a mondatot, ahogy Ottó kikötötte a köntösöm övét. 

- Milyen éles meglátás. - mondja Olivér, majd meztelenül visszaül elém. A mellkasára helyezi a jobb kezemet, hogy megérintsem. 

Óvatosan végig húzom az ujjaimat szőrtelen mellkasán, gyengéden érintve az egyik mellbimbóját. Felszisszen és újra közelebb hajolok hozzá, hogy megcsókolhassam. Finoman csókol, semmi vadság, csak szelídség, ahogy összeérnek a nyelveink. Ottó most nem rántott vissza, helyette gyengéden lehúzta rólam a köntösömet és egy méltatlankodó hangot hallatott. Gyanítottam nem tetszett neki, hogy van rajtam melltartó. Érzem, ahogy kipattintja a melltartóm kapcsát, gyorsan felfogtam két oldalt az anyagot mielőtt leesett volna. 

Megszakítottam a csókot Olivérrel és egy sajnálkozó mosollyal felálltam, hogy Ottó ölébe ülhessek, miközben ő hátradőlt a kanapén. Egyik kezemmel a melltartó alá nyúlok, hogy eltakarjam a mellbimbóimat és egy részét a mellemnek, majd a másikkal színpadiasan Olivér felé nyújtom a ruhaneműt. Mosolyogva elfogadja és kedvesen visszamosolygok rá. Lehet túlságosan is, mivel Ottó, hogy felhívja magára a figyelmet, alulról a fenekembe markolt, hogy jobban a már említett és kissé megnövekedett ‘csomaghoz’ szorítson. Lenézek rá és a szabad kezemmel a hajába túrok. Kissé lehunyta a szemét a simogatás nyomán, majd rámarkolok a hajára és közelebb hajolok a szájához.

- Mintha féltékeny lennél Olivérre.- suttogom az ajkai közé. 

- Rosszul látod. - morogja vissza, hogy beleremeg a hangba a testem.

- Pedig így van. - válaszolom és körözni kezdek a csípőmmel a keménységén. Felnyög, de nem ereszt a még mindig haragos tekintete.

- Pedig nem. - suttogja, ahogy megtámaszkodom a feje mellett és teljes rálátása lesz a meztelen melleimre.

- Rendben, tegyük fel, hogy elhiszem. - lehelem a szájába és lágyan megcsókolom. 

Ottó nem ismerve gyengédséget, vadul nyomul a számba, amitől hangosan felnyögök. Felmordulva ül fel velem, hogy jobban magához szorítson és két kézzel a hajamba markolhasson. Egy idő után elszakad a számtól, hogy a nyakamba aprót haraphasson, majd így vezessen le egy ösvényt a melleim felé. Ahogy élvezem Ottó gyengéd harapásait, Olivérre tekintek, aki időközben simogatni kezdte magát. Felcsillanhatott a szemem és már nyújtottam is felé a kezem. Közelebb hajolt, hogy újfent végigsimíthassak a mellkasán, de még mielőtt a kezeink találkoztak volna az általa simogatott tagján, Ottó beleharapott az egyik mellbimbómba. Hangosan felnyögtem és lenéztem Ottóra.

- Most még legyél kicsit gyengéd, ha kérhetem. - mondom, mint egy csintalan kis gyereknek és megsimogatom a haját, ahogy nyelvével végig nyalja a harapást. 

Torok köszörülésre leszek figyelmes magam mögül. ‘Jesszus, Kristóf!’ gondolom és kicsit kifordulva nézek hátra. Nagyon nem is kell, mivel elég közel állt felettem és felnéztem büszkén, mosolygó szemébe. Két kezébe fogja a fejem és megpuszilja a homlokom.

- Jobb lesz, ha a hálóban folytatjátok. Ott talán kényelmesebb, nem gondolod? - kérdezi.

- A háló...persze.- nyögöm, mivel Ottó nem hagyta abba a melleim babusgatását, Olivér pedig rászorította a kezemet a farkára.

- Boldog születésnapot, Kicsi Lány. Érezd jól magad. Majd jövök. - mondta és megcsókolt. Keményen, birtoklón. 

Ahogy befejeződött a csók, levegőért kapkodtam. Sok inger ért így egyszerre. Kristóf halkan fütyülve hagyta el a nappalit és a lakást. Ottó fején támasztottam meg az államat, hogy kicsit összeszedjem magam, miközben magához ölelt. Pár percig voltunk így. Ottó ölelt, míg Olivér még mindig keményen a kezemben volt. Lassan végig húztam a kezem a farkán, amibe megremegett, majd elengedtem. Ottó szakállához dörgöltem az arcomat, majd megszólaltam.

- Szóval...fogócska a hálóig? - kérdezem incselkedve, a fiúkra nézve.

Olivér és Ottó egymásra néztek, majd Ottó öblösen nevetve az ölében tartva rohanni kezdett velem az említett szobába, amire felsikkantottam. Olivér pedig méltatlankodva követett minket. A hatalmas ágyra dobott Ottó, majd óvatosan mellém feküdt és Olivér is a hátamhoz simult, míg elvesztem Ottó csókjában…

A további részleteket kihagyom, legyen annyi elég, hogy utána pár napig ott éreztem izomlázat, ahol eddig a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Az a délután és este istenien alakult, nagyon gyengédek és figyelmesek voltak a fiúk. Gyanítom a fentiekből is kiderülhetett kicsit, hogy kinek hagytam, hogy többet foglalkozzon velem (tipp: nem Olivér ;D ) Volt egy eléggé emlékezetes és meghatározó momentum számomra az együttlétből. Amikor Olivért orálisan kényeztettem, miközben Ottó hátulról okozott gyönyört, egy ponton össze pacsiztak felettem. Amolyan férfiasan gratuláltak egymásnak...vagy mi… Ha jól tudom ezt Eiffel-tornyozásnak hívják (?) Így visszagondolva vicces és egyben izgató ^^’

Kristóffal jól megbeszéltük ezt az élményt is és csak nevetett rajtam, hogy feleslegesen aggódtam látva, hogy mennyire élveztem. Igaza volt, könnyen rájuk hangolódtam. Viszont arra a kérdésre egy ideig kitérő választ adott, hogy miért nem csak egy pasit szervezett be maga mellé, harmadiknak. De hamar megtörtem...vagy csak megunta a folytonos kérdést. Elmondása szerint ‘kiöregedett’ a hármasokból, de az büszkeséggel és élvezettel töltötte el, hogy nem mondtam konzekvensen nemet bármelyikre. Meg maradt inkább annál, hogy egyedül élvezze ki a testem és amit tehet vele. Fair deal volt számomra :) 

Az első hármas/többes élmények után is volt még részem ilyen és ehhez hasonlatos kalandokban (sőt, páros és swinger élményekben is), de így visszagondolva megértem, hogy kiöregedett anno Kristóf. Magamon is ezt érzem már. Nem is keresek már ilyen ‘gabalyodásokat’ és nem válaszolok ilyen megkeresésekre. (Szóval, aki ezen a ponton már megírta a hangouts üzenetet, vagy elküldte a postagalambot, töröljön mindent. Köszönöm a megértést.) Talán azért is, mert jó régen volt részem a megszokott 1-1 felállásban? Elgondolkodtató, szóval igen. Másfelől kicsit sablonossá válhat, ha az ember ugyanazokat a köröket futja, hogy ki mire vágyik? Mi fér bele neki? Mit tehetnek a partnerek egymással? Kommunikáció, nem győzöm hangsúlyozni, hogy fontos a kommunikáció. Ennek hiánya könnyen elmérgesedő szituációhoz vezethet. 

Összesítve: szép emlékek, amiket olykor jó leporolni (nosztalgia borulj rám). Megértem, hogy vannak olyan emberek nem mernek lépni egy ilyen kalandozás felé, nem vagyunk egyformák. Viszont, ha a Sors úgy hozza...miért ne? Hisz egyszer élünk, nem?

(Meh, nem csak a lelkem van elfáradva, hanem a testem is. Nagyon nem akaródzik egy újabb ünnepet munkával tölteni…#workaholic)

Így Kata mára off és köszönöm, hogy újfent elolvastad egy történetemet, kedves Olvasó :)

https://lilkathy.blog.hu/2021/04/04/stories_about_kata_elso_harmas_fiukkal