Férfiak és (jótékony) hatásuk Katára

A mai vírus helyzetben sok lehetősége nincs ismerkedni az embernek. Meg, amilyen nehéz eset is vagyok és más dolgok miatt is hátrányból indulok. Iknow, iknow, akkor miért voltam fent randi-, szex-, ivópartner (hogymi?) kereső oldalakon? Nem csodálkozom, hogy szingli vagyok. Folyton-folyvást reménykedem, hogy ebben a virtuális mocsokban rám ír valaki, akivel írásban azonnal megértjük a másik poénjait. Majd élőben nem az első 1 óra után akarna megváltoztatni rajtam/bennem valamit, vagy tudtomra adni, hogy ‘amúgy répára húználak’. Tudom magamról, hogy első alkalommal elbájoló vagyok, a második alkalommal pedig nem tudják hova tenni az emberek a szenvedélyességemet és durva őszinteségemet. Nehezemre esik ‘játszadozni’. Igénylem az udvarlást, na.

Amúgy jómagam is nehezen oldódom. Lehet keménységgel és határozottsággal álcázom, viszont egy idő után megmutatkozik, hogy mekkora tyúkanyó tudok lenni. Rá kellett jönnöm, hogy a szeretetnyelvem az, ha gondoskodhatok a körülöttem lévőkről. Oh és persze a cukiságom a szexepilem. Olykor hangoztatom is, hisz mi végre kellene NEM tudomást venni róla?

Hellyel-közzel akadt ‘pár’ Pasi az életemben, viszont annál kevesebb Férfi. Igen, nem mindet venném egy kategória alá. Néhanapján kacsintgattam/kacsintgatok ‘kislányok’ felé is. Ebből is ered a kettősség bennem: érzéki Nő és gáláns maszkulinitás keveredik egyszerre. Próbálkoztam elképzelni magam kapcsolatban egy nővel, nem az én asztalom. Viszont az asszonyi szívemnek egy Férfi tudja a nyugalmat, kielégülést, szenvedélyt (nevezzük, aminek gondoljuk) megadni. A Pasik tekintetében az önbizalmuk upgradelője és ágyékuk tüzének kielégítője voltam. Ha jobban tetszik néha nekem sikerült felépíteni bennük, hogyan legyenek tökösek. Vagy általam tapasztalták meg, hogy mit NEM keresnek egy nőben. Bocsánat, nem nőben, inkább lányban. Akiket eddig a hátam mögött hagytam és az elbeszéléseik alapján, milyen hölgyekkel is jöttek össze, néha sajnálom, hogy nőneműként születtem a világra.

Hölgyeim...amúgy is tudjuk (már) mennyit érünk. Ha nem tudtuk, jön egy hímnemű és megmutatja számunkra. Ha még nem jött el, elfog. Ebben a tündérmesében hiszek, mivel tapasztaltam. Csak az Élet nevű ringyó közbe szólt, alkalomadtán.

Azáltal, hogy Pasikkal nem alakult ki komolyabb kapcsolatom, oka van. Beszédben, főzésben, táncban és az ágyban szenvedélyes vagyok. Viszont az érzelmeimben megfontolt. Ismerkedési fázisban igyekszem megismerni és kiismerni a másikat. Ez azt mutatja, hogy figyelmes és számító vagyok. Kíváncsi vagyok rá, arra mi foglalkoztatja, hogy mit gondol. Lehet nem kérdezek rá konkrétan, hanem hagyom, hogy kibontakozzon valaki mellettem. Magamról csak annyit osztok meg kezdetben, amit fontosnak tartok. A többire várom, hogy rákérdezzen. (Habár itt a sok agymenésemre érthetném, de nem erről van szó ^^’) Mint fentebb írtam, hogy nehezen oldódom, ez megmutatkozik abban, hogy a semmiből nem kezdek el az érzéseimről/gondolataimról/terveimről beszélni. Van, amit még magamban sem fogalmaztam meg teljesen. Akkor miért tenném egy vadidegennek, aki már kétértelműen fogalmaz 3 napnyi chatelés után?

Valóban hagyom, hogy rákérdezzenek vagy szimplán megkérdezzék, mit gondolok. Mit érzek. Megkaptam párszor, hogy nehezemre esik az érzéseimről beszélni. Nem esik nehezemre, de egy olyan személynek nem fogok megnyílni, aki a velem való ismerkedési fázisban, szimultán másokkal kúr és henceg vele. Vagy nem látom vele a jövőmet. Ez az ember archetípus azt váltja ki belőlem, hogy egy adag húsnak tekintsem és szexre elég lesz. Jó-jó, valamilyen érzést, azért váltson ki belőlem, hogy szeretőmmé tegyem, de életem értelmévé ettől nem fog válni.

Nem szükséges mindenkit megérteni, ha magunkkal sem vagyunk tisztában. Nagyképűen hangzik, viszont tisztában vagyok önmagammal. Ez valahol átok, valahol áldás. Ott kezdődik a baj (mások szerint), hogy nem szerelmet keresek. Hanem viseljen el.

Igen, viseljen el, ha:

indokolatlanul szenvedélyes vagyok,
ha egy túlstresszelt munkanap után, nem vagyok hajlandó az emberi kommunikációra,
ha kíméletlenül őszinte vagyok
ha olyan nőként lát maga előtt, aki rendben tartja az életét és ez megrémíti valahol.
Viseljen el teljes kettős lényemben, mivel vannak napok, amikor magamat is nehezen viselem. Ha ez megvan, úgy olvas bennem, mint egy nyitott könyvben.

Na szóval, ezek elfogadására (csekély számban ugyan) egy Férfi képes. Egy Férfi nem attól férfi, hogy sugárzik belőle az Őserő és háromszor szeretné veled felvenni a CSOK-ot, mert akkora hím, hogy egy nézésétől teherbe esel hatos ikrekkel. Belőlem is süt az Ősasszony tekintély...minden reggel, amikor a tükörbe nézek, ébredés után, de ez mellékes. Egy Férfi (szerintem) törekszik arra, hogy megértsen minden formádban. Ha úgy van, akkor segít elérni abban, hogy másképp tekints magadra, mint addig. Felveszi veled együtt a kesztyűt, ha úgy van. Csodálattal adózik irántad, ha ki tudod cserélni az olajat a saját kocsidban. Megérted, hogy a Férfi is tud gyenge lenni, mégis bizonyosságot ad arról, hogy a Férfi is ott lesz számodra, ha szükséged van rá.

Nemrégiben olvastam valahol, hogy manapság a férfiak többsége nem a megmentésre váró hercegnőt keresi, hanem a királynőt, aki az oldalán harcol. Szép megfogalmazás, viszont ezt idő megtapasztalni valakivel. Ha a királynődet megtaláltad, ne bánj vele szolgálódként. Mivel értetlenül állsz majd később, ha magadra maradsz és látod, hogy igazi királynőként viselkedik...Nélküled. Ilyen és ehhez hasonlatos lélektani tapasztalatokat gyűjtöttem a nézeteimhez az ismerkedéseim/kapcsolataim alapján a Pasikról és Férfiakról.

Na de, nem is említettem a külsőt. Tudom, tudom, már felhoztam egy előző bejegyzésemben, hogy a viking férfi állatok vonzzák a tekintetemet. Más nőket pedig Henry Cavill bájai fognak meg. Nem (clap) vagyunk (clap) egyformák (clap)... Megesik, hogy egy ember kinézete nem tükrözi a bensőjét. Találkoztam olyan pasival, akitől azonnal megindult minden nyálcsatornám, viszont jómagam ‘tökösebb’ voltam nála személyiségben. Itt nem arra gondolok, hogy az az aranyos mackó alkat volt. Nem és nem, egy jótét lélek volt ugyan, viszont nem a Nőt hozta elő belőlem, hanem nagyon mély anyai érzéseket. Ilyen helyzetekben úgy éreztem, hogy már a velem való beszélgetés miatt bűnt követnek el a lelki üdvük ellen. Szép lelkűeknek nevezem el őket. Elbeszélgetek velük, viszont ennyi.

Akadt olyan pasi (sok is), aki szöges ellentéte volt az ‘ideálomnak’, mégis meg volt bennük az a plusz, ami miatt megmozgatták a fantáziámat. Csak az ilyen pasik tárgyiasítottak a testalkatom és a (bennük létrejött, teljesen félre ismert) személyiségem miatt. Így sokáig nem is kerestük egymás társaságát.

Mindazonáltal...egy Férfit még én is felismerek, mindegy milyen a kinézete. Lehet piperkőc vagy lumberjack, megérzed. Ahogy viselkedik, ahogy fogalmaz, ahogy bánik veled. Furán nézel a vele való szituációra, amiben vagy, mivel nem ehhez vagy hozzászokva. Váratlanul ér, hogy nem a szokásos forgatókönyv szerint megy minden. Akkor anyukám, lehet egy Férfival sodort össze sors. Mások azt mondanák, hogy: oh, nem tudom mitévő legyek egy normális pasival?! Persze, hogy nem tudod. Mert könnyebb kihasználtnak lenni, mint szeretnivalónak.

Hát, kedves Olvasó, ezért van az, hogy egy olyan Férfit keresek (vagy Férfira várok, ahogy tetszik), akivel ‘újra’ átélhetem, hogy milyen jó hatással tud rám lenni. Vagy csak a piruló, hebegő-habogó kislányt hívja elő belőlem egy mondatával.

https://lilkathy.blog.hu/2021/03/14/ferfiak_es_jotekony_hatasuk_katara