#kataságok

Csókolom, megszakadhatok 2.0

- Elég régen hallattan magamról, pláne tömegközlekedéses mesével nem traktáltalak Titeket. Tessék, csak tessék... Nevessetek Ti is velem együtt ;D -

Volán intergalaktikus busz járat, Bp felé, 33 fok, verőfényes napsütés, bugyi rothasztó meleg (habár olyan képpel is leírhatnám a meleget, hogy seggem partján, izzadság cunami csattan...) S az utazó ember tömeg.

Az a csodás ember tömeg, akik mindig egy megállónál szállnak fel és benépesítik a buszt. Egy 40-es hölgy foglal mellettem helyett, kis tétovázás után, mire jobban felkentem magam az irdatlan meleg ablakra. (Majd Kökinél valahogy lemálok, gondoltam.)

Ahogy utazunk észlelem a perifériámban, hogy fél percenként a jobb felkarjához nyúl, leporoló mozdulatot tesz és rám tekint. Ezt végig követem kb tizedjére, mire dühödten oldalba bök:

- Nem tudna arrébb húzódni?- kérdezi olyan éles hangon, hogy félek bereped mellettem a busz ablaka és kiesem a mozgó járműből.

- Húzódnék, ha lehetne, de ennyire futja.- sóhajtom és ártatlanul nézek rá a vállam felett, mivel már féloldalt ültem az ablak felé, a nő kar vakarószós mutatványa miatt.

Erre egy fújtatás volt a válasz és megint letörölte a jobb karját. Eljátszottam a gondolattal, hogy párszor végig húzom a kezem az auráján. Hátha akkor is ezt csinálja... Végül csak gondolat maradt, mivel pár perc múlva megint megbökött.

- Megkérhetem, hogy ne mozogjon! Nagyon irritál, hogy hozzám ér. - mondja fintorogva.

‘Hohó, Kata, bulikah van! Ne kíméld!!!’ Hallom, ahogy suttogásként érkezik Hang az agyam egyik hátsó zugából, drukkolni.

- Elnézését kérem, megteszem, ami tőlem telik. - válaszolom, kicsit kétkedve, mintha olyat kért volna, hogy változtassam meg az ég színét kékről, zöldre.

- Jól is teszi, ha már ilyen mocskosan és igénytelenül néz ki. Inkább, mint hogy átülne máshova. - dob meg egy beszólással.

Itt már az előttünk ülő négyesben is fülelni kezdenek az emberek. ‘Katasztrófa turizmus: ON?!’

- Már elnézést, ezt miből szűrte le? - kérdezem, az én fülemnek is sértőnek hangzik ez a kedvesség ^^’

- Mikor nézett utoljára tükörbe? Lóg magán a ruha, a haja is milyen? A tetoválásairól ne is beszéljünk! Érzem, ahogy a baktériumok átmásznak rám. - a végén már kiabál és tüntetőlegesen, újfent letörli a karját.

Lassan végig hordozom magamon a tekintetem, szerintem elfogadható vagyok ebben a melegben, így munka után is. A hajam lófarokban, igaz, kissé megizzadtam és a “babahajak” kunkorodnak a homlokomon. A tetkóim meg...Szerintem ez idegesítette a legjobban.

- A kinézetemért nem kérek elnézést, azért viszont igen, hogy nem volt több esze máshol leülni, mikor felszállt. - válaszolom mosolyogva.

Kitágult pupillák és eltátott száj a reakció. ‘Kataaa, Kataaa, Kataaa!!!’ kántálja Hang a fejemben, én pedig csak kitartom a mosolyomat.

- Maga...maga...maga a női nem szégyene! - vág vissza “elmésen” a hölgy.

Felhúzom provokálón a szemöldököm.

- Oh, igen? Ha így gondolja. - válaszolom és az ablak felé fordulok.

Újfent megbök, hogy szinte nyomot hagy a hájamban. ‘Vagy szeret házhoz jönni a pofonért, de hogy ez meglátszik holnapra, az biz Isten...’ gondolom és már nem túl kedvesen fordulok felé.

- Hogy merészel velem ÍGY beszélni?! - fújtat és észreveszem, hogy rúzsa a fogára kenődött.

- Úgy, ahogy feltételezem, a női nem szégyene tenné. Másfelől, amilyen az adjon Isten...- mosolygom az arcába.

- Azért több tiszteletettel is lehetne!- köpi az arcomba.

- Hm, nőként lehet nem tudnám Önnek megmutatni, hogy mi az a tisztelet, egy ilyen megszólalás után. Viszont férfiként, több esélyem lenne. Mázli, hogy bírom a nőket, csak nem az ilyen öregeket. Habár Önnel kivételt tehetek...- suttogom az arcába és ráérősen végig mustrálom.

Az arcszínétől olyan 3 àrnyalattal elütő alapozójától, a darabosan kifestett szempilláján át, a rikító rózsaszín rúzsáig. Majd egy pillantást vetek a teljesen fehérbe bújtatott testén. Pumának is beillene, de nem azt sugározza magából, bármennyire is szeretné...

Elkerekedik a szeme félelmében és látom rajta, hogy csak sejti, mit tudnék Vele kezdeni.

‘Helyes, helyes!’ kurjongat Hang.

- Inkább...átülök...- dadogja és feláll.

‘Én is így gondoltam...’ motyogom csak magamnak és már egyedül ülök.

A perifériás látásommal észlelem, hogy a másik oldalt ülő idősebb úriember végig mér. Kérdőn rámosolygok, mire ennyit dörmög, teljesen komolyan:

- Szerintem jobban tetszik kinézni, mint a satrafa. -

Legszívesebben körbe csókoltam volna, de a fenekemen maradtam.

Hogy mit nem hoz ki az emberekből a meleg.

Addig is maradok hűen a női nem szégyene és a tömegközlekedés szépségeit elmesélő hívetek,
Kata XD