2018. 05. 17. 15:25 | Appeared: 1271x
Újabb #kataság.
Ami a blogban említésre kerül:nem, nem "estem meg" :D
Vizsgák...1. rész...Letudva...
Túl vagyok a nehezén, remélem. Kiégett az agyam, úgy érzem mindent kiadtam belőle az írásbelin és gyakorlatin. Mozgalmas délelőttön vagyok túl...
Kicsit megkönnyebbülve, de még tompán pár csoporttárssal, hármasban felkerekedtünk ebédelni. Meg persze átbeszélni, hogy ki mit "rontott" el a kérdésekben. Nevetve falatoztunk, tényleg lehetett érezni, hogy felszabadultabbak vagyunk és nem gondolunk a 1,5 hét múlva esedékes szóbelire. Legyen már vége ennek a hónapnak, de komolyan...^^'
Ebéd után, felkerekedve indultunk kicsit még 'bandázni', a férfi csoporttárs lakására. A metrón utazva beszélgettünk tovább, mindkét csoporttársam leült (az egyikük egy kismama, így érthető, hogy miért ül), én pedig -szokásomhoz híven- túlzottan gesztikulálva magyarázok. Az egyik megállónál 3 kis pláza cica száll fel a tolongó tömegben és mellénk kerültek. A 3 grácia egyike eléggé kíváncsian méricskél, nem nagyon értettem, hogy mi baja lehet. Elég átlagosan néztem ki a fekete maxi szoknyámban, fehér trikóban és farmer dzsekiben. Ha glamour tippeket akart kérni, szerintem rossz helyen kopogtatna...
Ahogy leszálláshoz készülődtünk, hagytam, hogy belém karoljon Kismama. Így kapaszkodtunk egymásba, nevetgélve, már nem is tudom min, amikor Kíváncsi Fáncsi megszólított minket:
- Szia, tudom ez elég bunkó kérdés, de megfoghatom a pocakodat?- kérdezi Fáncsi.
Ránézek Kismamára és gondolom ugyanaz lehet az arcomra írva, mint neki. Ez elég kényes téma, hallom vissza sok terhes hölgytől, hogy indokolatlanul mindenki, akár kérdezés nélkül fogdosni akarja őket. Én mit nem adnék néha, ha egy pasi akarna kérdezés nélkül fogdosni...Jó, jó tudom nem ugyanaz, de álmodozni csak szabad, nem? :D Azért együtt érzek velük, hogy nem lehet kellemes a tudat maga, hogy mások tapogatni akarják a hasadat...
Kismama fáradtan 'igent' rebeg és jobban belém karol, hogy ne essünk nagyot a metrón. Kapaszkodó után nyúlva várom már a megállót, amikor érzem, hogy két kéz simogatja a hasam?!
Lenézek a hasamra és látom, hogy Fáncsi átszellemülten tapogat. Kismama is ledermedve figyeli Fáncsit. Így figyeltük, ahogy simogatja tovább a hasam a kis Kíváncsi, majd megelégelve megköszörültem a torkom udvariasan:
- Khm, bocsesz, de mit csinálsz?- kérdezem Fáncsitól, aki kicsit feszengve húzza el végre a kezeit a "pocakomtól".
- Csak megsimogattam a kismama pocakodat.- felegyenesedik és értetlenül néz rám.
- Aha...A kismama pocakomat...- kicsit lefagyva ismétlem, amit mond.
- Megkérdezhetem, hogy mi a neme a picinek?- dobja be az újabb kérdést Fáncsi. 'Hah, ezt a választ tedd zsebre, életke?!' gondolom és bedobom a korszak alkotó válaszomat, amit eddig csak viccekben hallottam.
- Pizza, brokkolis pizza.- válaszolom, megsimogatva a hasam és nagyon igyekeztem áldott Szűz Mária mosolyt erőltetni az arcomra.
Kíváncsi Fáncsink ezt hallva meg is bánta a másodperc tört része alatt, hogy megszólított minket. Hihetetlen vörös lett az a szolizott bőr és csendben visszafordult a barátnőihez. Én is így tettem, amíg két csoporttársam kétrét görnyedve nevettet, ahogy szálltunk le a metróról.
Értem én, hogy nagy darab csaj vagyok. Nem győzöm hangsúlyozni, de ez nonszensz... :D Hogy ezt meddig fogom hallgatni a csoporttársaktól...
http://lilkathy.blog.hu/2018/05/17/_meg_aldott_allapotban
Comments (5)