Boldogság

Sok minden adhat boldogságot, ez közhely, de igaz, ahogy az is, hogy különbözőek a boldogság-forrásaink. Ugyan már évek óta nincs párkapcsolatom, mégsem vagyok ettől boldogtalan. Nemcsak azért, mert a boldogságot magunkban kell elsősorban megtalálni, hanem mert annyi minden tesz boldoggá, kisebb és nagyobb dolgok.

A kutyám, akivel annyi mindent adtunk már egymásnak, és akire ránézni is boldogság. Ha ő boldog, én is az vagyok. Látni, érezni, hogy édesen, teli hassal, békésen horkol a karomban maga a mennyország. Tapasztalni, hogy minden szavam érti. Akinek volt vagy van kutyája, tudja, milyen kapcsolat lehet kutya és gazdája között. (Aki a BDSM-et hiányolja jelen blogomból, tessék egy félmondat: véleményem szerint egy jó gazda ugyanolyan, mint egy jó domináns: szeretettel, de határozottan mutatja az irányt.)

A közeli barátaim… A szobalányom, aki nemcsak hűen szolgál és megkönnyíti az életem, de nagyon jó barátom is. Dolfim, aki a legértékesebb kincsem a pixie-ről. A filmklub állandó tagjai, akik nyitott szívvel és lélekkel jönnek minden hónapban filmet nézni.

Egy dal (mivel munkám elmélyülős szellemi munka, így munka közben is lehetőségem van zenét hallgatni)- most éppen Lana Del Rey Love című dalába szerettem annyira bele, amennyire nem tudom megunni Handel Silent Worshipjét.

Egy regény hangulata, szófordulatai – mostanában kamaszkori nagy kedvencem, Szerb Antal Pendragon legendájába utazom minden este elalvás előtt. Mellesleg ebből szeretek idézni – félkomolyan- két helyről is: „Vannak emberek, akik azért születnek, hogy mások boldogan szolgálják őket.”; „Akkor azt kell mondanom, amit Viliers de l'Isle Adam: ’Ami pedig az életet illet, majd a szolgáink elvégzik helyettünk.”

Filmélmények, és az, ha vkinek adhatok szellemi élményt a filmklubon. Az elmúlt szombaton a Frances Ha került terítékre, és még szavazási lehetőséget se adtam a filmklub tagoknak, de ők bíztak az ízlésemben és nem csalódtak, nagyon tetszett mindenkinek a film.

Torzó és (magamhoz képest) kaotikus egy blogbejegyzés ez, de épp olyan, mint az életben a boldogság. Apró falatokban kapod, de figyelj oda, hogy észrevedd és értékeld.

Hadd idézzem Az Órák című filmet a boldogságról:

“I remember one morning getting up at dawn. There was such a sense of possibility. You know, that feeling. And I... I remember thinking to myself: So this is the beginning of happiness, this is where it starts. And of course there will always be more...never occurred to me it wasn't the beginning. It was happiness. It was the moment, right then.”

„Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem, minden csupa lehetőség. Azt gondoltam, hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindig egyre több jön! Nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor.”