Szabályok

Dél múlt. Félórája ébredezek a konyhában, napszemüvegben, cigivel, menj innen napsugár, menjetek innen „normális”, nappali emberek, menjetek innen kétségek. 10-12 orgazmus, virtuálisan, persze. És egy épp elolvasott megdöbbentő levél, egy fantáziadús levélfolyam végeként. De miért is csodálkozom, amikor a végtelenségig feszítem a vágy húrjait a másikban, még virtuálisan is…
Szub, switch, dom, és persze férfi, nő. És bdsm, ami azért mégis szex. Pedig azt hittem, nem, csak játék. Játékszabályokkal, határokkal.
Hol vannak a határok? Hol vannak az én határaim?
Persze, lefektettem, ösztönösen ,szabályokat, a magam képére formálva őket, mert hiába a rengeteg tapasztalat a szexben, a BDSM-ben még mindig ártatlan (jó, szadista és szigorú, de ártatlan) dominának látom magam, aki előtt még olyan hosszú az út, annyi mindent kell tapasztalnia. Tudom, milyen mélyről fakad, mennyire belülről jön a dominanciám, a szadizmusom, tudom, amit eddig csináltam, jól csináltam, mindkét fél örömére... De a szabályok kellenek persze, mert a folyamatalkotó, rendszerszervező INTJ-énem megköveteli, hogy legyenek.
Tehát szabályok.
Azt mondom, nincs szex, de mi a szex? Nekem a szex az dugás, a nemi szervek egymásba hatolása , nők esetén hagyni, hogy a másik nő is belémhatoljon, manuálisan, dildóval, vibrátorral, BÁRMIvel.
Azt mondom, nincs szex szubbal. De ha már nő, akkor árnyalódik ez is, akkor már a szabályaim gumiból vannak, ó, Szapphó!
Azt mondom, mondtam, a BDSM nem szex.
De ha egy igazán jó lábujjszopogatás oda lyukad ki, hogy az illetővel kapcsolatban a dugás is eszembe jut? Switch, vele lehet, mentegetem magam, felmentem magam a saját szabályaim alól.
De ha egy szub nőt megkívánok, akkor az is oda fog kilyukadni, már most tudom, még inkább.
Ha egy domináns pasit megkívánok, hova vezet az utam?
Kételyek, kérdések. Jó irányba haladok-e, hova lyukadok ki? Igen, nyilván, az én utam, az út a fontos, főleg a BDSM-é, mely különösen hosszú és élvezetes út. És most ez kell, a vanilla szexet unom, nem kell, elég volt. És a jó irány is mindegy, mert ugye nem a cél a fontos.
Mégis, kételyek és kérdések vannak bennem. Nem magammal kapcsolatosan.
A szabályaimmal kapcsolatban. Amiket nyilván én módosíthatok bármikor, ahogy a szolgáimnak írt szabályzatot is.
És nem is kell és nem is lehet rajtam segíteni. (Bár itt köszönöm meg a sok kedves és intelligens embernek, akit itt megismertem, a sok-sok tanácsot, érdeklődést, tapasztalat-megosztást, hálás vagyok érte. Továbbra is jó itt lenni. Nagyon sok érdekes és nagyon okos, kedves emberrel találkoztam itt, és örülök, hogy befogadtatok, hogy elfogadtatok.)
Megtalálom az utam, meglesznek az új szabályok, vagy minden játszótársamra új szabályok lesznek. Mert sokféleség van, főleg a BDSM-ben. Éreztem, ez egy csodavilág, olyan sokszínű, és minden színében annyira árnyalt.
Virginia úrnő, Királynő, Domina, Nő, Leszbikus-pánszexuális, Csodapina, A sorozatélvezés mestere, A női spriccelés őszinte rajongója, Örökös játszótárs és Longtime-lover. Ez vagyok én. Talán minden énemre külön szabály kéne, és minden énem minden partnerére egyedi szabály.
Gondolatkísérlet pont, őrült gépelés befejezve. Nick Cave, cigi, jéghideg, bűnös Coca-Cola light, örökös megkísértőm, köszönöm, hogy ma reggel is velem voltatok, társaim az ébredésben.
(((És persze, klasszikussal szólva: „Éljen május elseje, ég a szívem belseje.” Hogy ne legyek olyan nagyon komoly.)))