Az erényöv, mint legjobb barátom!

Az egész Szilveszter délutánján kezdődött, miután Úrnőm megelégelte a sorozatos engedetlenségemet. Többször szólt nekem, hogy kérjek engedélyt, ha élvezni szeretnék. Ezt jó párszor megszegtem. Akkor már majdnem egy éve Istennőm szolgája voltam. Így az év utolsó napján rám zárult a lakat. Kicsit könyörögtem hogy ne tegye, de tudtam hogy Főkegyetlensége nem a levegőbe beszél, mikor figyelmeztetett hogy kérjek engedélyt. Bevallom féltem a dologtól, mert azért nem két sarokra lakunk egymástól, és ugye akármi is történhet, és akkor mit csinálok a ketrecemmel, de ez nem hatotta meg. Annyit mondott, most két hónapig lakat alatt leszel. Kb. ilyen előzmények után kezdtem meg büntetésemet.
Kezdésként leszögezem, ezt nem reklámnak szánom, hacsak nem az erényövnek, mert tényleg jóban lettünk, ahogyan Parancsolóm akarta.
Hát igen január első hete nagyon furcsa volt új barátommal. Így közlekedni meg dolgozni, emberek között lenni. Utána viszont kezdtem megszokni, sőt néha el is felejtettem hogy rajtam van, mert annyira nem zavart. Na itt kezdtem érezni a büntetésem igazi terhét, mikor azt hittem hogy ez nem egy nagy dolog hogy övben vagyok. Hozzá kell tennem, hogy Idomítomhoz heti rendszereséggel járok, gondoltam majd kegyelmez nekem. Hát nem így történt. Tényleg komolyan gondolta a büntetést. A játékok alkalmával levette rólam kisbarátomat, és itt hozzá kell tennem, ami nagyon fontos, meg is vizsgált hogy nincs-e semmi bajom. Ez természetesen nagyon fontos, hogy a szolga teljesen megbízzon Úrnőjében. Tényleg akármi közbejöhet -bár ne legyen- és tudjon Rá számítani. Na de kanyarodjunk vissza januárhoz. A második héttől már igen csak kezdtem kínlódni az övemben. Akkor már nyugodtan elvoltam börtönömben. Annyit elárulok, hogy a hatodik hét végén Valentin nap alkalmából jutalmazott meg Istennőm. Isten óvja Amerikát, hogy ezt így kitalálták. Bár soha nem voltam érte oda. Most viszont nagyon jókor jött. És mondanom sem kell, ez volt életem élvezése. Még mindig nem magamat reklámozom. Lekötözve egy masszázságyra bekötött szemmel. Még Hercegnőm is meglepődött a teljesítményemen. Hát igen, nagyon megszenvedtem érte. Voltak olyan órák meg napok, mikor már nem bírtam magammal. És tényleg senkitől nem várok ötleteket, hogy hogyan lehet elélvezni erényövben. Ez nekem így tökéletes, hogy Úrnőmért szenvedhetek. Tényleg nem telik el úgy óra, hogy ne gondolnék Rá. Már többször álmodtam is vele. Ugye mondanom sem kell, hogy a játékok is sokkal jobbak lettek, mind a ketten jobban élvezzük. Ott mindig lekerül rólam az öv, és Főkönyörtelensége szavaival élve: " Engedem hogy kinyújtozkodjál" Majd a végén gondosan be is csomagol. Én meg csak várom, hogy mikor lesz megint valami ünnep. Ami természetesen még nagyon fontos, ilyenkor azért a higiéniára is nagy hangsúlyt fektet. A játékok végén gondosan lemosdat, és fertőtlenít. Én a kádban megkötözve ,hogy véletlenül se érhessek magamhoz, Ő meg szépen rendbe szed. El lehet képzelni ez is mennyire izgató! Persze utána nehéz vissza varázsolni az övbe, de valahogy mindig megoldódik. :) Persze hét közben sem hagy magamra, ilyenkor képeket szokott küldeni a kezéről, a lábáról, esetleg a csizmás lábáról. Na ilyenkor nem tudok a munkámra figyelni, tele lesz az övem, és minden bajom van, de egyszerűen élvezem a dolgot.
Zárásként csak annyi, aki teheti próbálja ki az övet, nem fogja megbánni. Igaz idén még nem végeztem a dolgomat állva, mint egy rendes pasi, mert övben nem lehet! :D Na de ez legyen a legnagyobb gondom az életben. Én meg várom a következő ünnepet, hátha Királykisasszonyom újra engedékeny hangulatban lesz! :) Ja hogy nőnap mindjárt! Erre azt mondta: "Akkor a Hölgyeket ünnepeljük, ne is reménykedj". És hát tudjuk egy Istennőnek mindig igaza van! Pedig Valentin nap már régen volt, és igencsak kezdem kinőni az övemet. Na de jövő héten újabb ünnep, van miben reménykednem.....Hát valahogy így telnek napjaim Szilveszter óta, de egyetlen percet sem bántam meg.
Ezért örülök, hogy lett egy új barátom!