Safe Word: TÅGARP

Flóra már megint megszopatott azzal, hogy "csak egy randi lesz". Két srác, egy hely, pár ital, „kicsit weird, de szerintem bírnád őket”, ami Flóra szájából kb. bármit jelenthet a társasjátékozó informatikusoktól egészen a szlovén underground black metal színtér legundergroundabb bandájáig. A páros randikat már egy ideje épp ezért kivezettem a személyes szolgáltatásportfóliómból, de most közbejött neki valami, én meg péntek estére nagyjából annyit terveztem, hogy otthon feküdjek keresztben az ágyon, és algoritmikusan romboljam az önértékelésemet Instagram Reelsekkel, miközben a testemet meg alkoholikusan pusztítom tovább. Szóval elmentem helyette.

Most pedig egy széken ülök egy félhomályos pincében, karfához kötött kézzel, zsákkal a fejemen. Not gonna lie, ez a randi eddig tényleg weird. A zsákot lerántják rólam. Két fekete maszkos srác áll előttem. Az egyik kifejezetten magas, vékony, fekete pólós, feltűnően kicsi fejjel, mintha a karaktergenerálásnál valaki véletlenül elbaszta volna az aránycsúszkát. A másik lényegesen alacsonyabb, kövérkés, és olyan idegesen húzogatja lefelé a pulóvere ujját, hogy már ettől elveszíti a teljes emberrabló credibilityt. Threat level: langyos kakaó. De legalább a feje normális méretű. Körbenézek.

Betonfal. Egy asztal. Két szék. Hosszabbító. TÅGARP névre keresztelt IKEA állólámpa. Nem tudom, hogy mi a szomorúbb: az, hogy fejből tudom az IKEA-katalógust, vagy hogy ezek az Istenbarmai csak egy TÅGARPnyira becsülnek. Ez utóbbi kicsit fáj. Ennyit a dark underground esztétikáról, basszus. Az egyik srác közelebb lép.

- Most szépen azt fogod csinálni, amit mondunk. - szól, a hangjából pedig kiérződik azoknak a kemény magabiztossága, akik se nem kemények, se nem magabiztosak.

- Oké. - még bólintok is mellé, csak hogy lássák a kooperativitást.

A langaléta srác ettől mintha kissé megzavarodna. Láthatóan más reakcióra volt buildelve a jelenet. Ránéz a pufók társára, aki még mindig a pulóverét basztatja, szóval nem sok segítségre számíthat tőle. Langaléta visszafordul felém, megköszörüli a torkát, majd így szól:

- És ha együttműködsz, nem esik bajod.

- Oké. - mondom, Langaléta pedig toporogni kezd, mint akinél mondat közben lefagyott a dialogue tree.

Csend. TÅGARP a szemembe vakít, de nem mutatok gyengeséget.

- Telefon? - kérdezem.

- Mi van vele? - szólal meg végre a Pufók. Még a hangja is kövér szegénynek.

- Kinél van? - kérdezem, igyekezve türelmesebbnek tűnni, mint amilyen valójában vagyok. Mosolyt erőltetek az arcomra, abból a bizalomgerjesztő fajtából. De nem úgy tűnik, hogy gerjedne tőle a bizalmuk. Összenéznek.

- Nálam. - mondja a Langaléta, mintha azt vallaná be, hogy 2020 márciusában megnyalt egy WC-ülőkét a női mosdóban.

- Jó. Legalább valamit rendesen csináltatok. - tudom, hogy ezt nem kellett volna hozzátennem, de már kicsit kezd elegem lenni a faszkodásból: a minőségbiztosítási énem személyesen sértve érezte magát. Újabb csend.

Langaléta közelebb hajol. Most még keményebben adja a keményet, mint korábban.

- Fel fogjuk hívni a családodat. - mondja, de az enyhe bandzsasága nagyban rombolja a helyzet dramaturgiáját.

- Minek?

- Hát... hogy fizessenek. - kottyant bele Pufók, mert nem akar kimaradni a diskurzusból.

- Értem. Mennyit? - kérdezem Pufóktól, mert ha már beleszólt, akkor biztos tudja. Még Langaléta is ránéz. Várunk. Pufók izzad, kalkulál, áfát számol fejben, mintha a NAV is ott ülne velünk harmadik félként.

- Ötmilliót. - mondja, de nem túl meggyőzően.

Felnézek rá.

- Mármint hogy forintot? - kérdezem, miközben arra gondolok, hogy euróban hízelgőbb lett volna.

- Igen. Forintot. - zárja rövidre Langaléta, aki szintén kezd ideges lenni.

- Értem. - Próbálom nem elnevetni magam, mert azért mégiscsak elraboltak, és az emberben még péntek este is van valamennyi survival instinct. A CSI megtanította, hogy ilyenkor ne hősködjünk.

- És azt szerintetek ki fogja kifizetni? - kérdezem, remélve, hogy nem szúrják ki az akaratlan iróniát a hangomban.

- A családod. - lép közelebb Pufók, talán azért, hogy fenyegetőbbnek tűnjön. Bármi is volt a szándéka, nem nagyon sikerült neki. A terrorfaktor nem ugrott meg látványosan.

- Konkrétabban? - én tényleg nem akarok kukacoskodni, de már látom, hol gáncsolta el magát a mesterterv.

- Anyukád? - próbálkozik Langaléta.

- Anyám maximum azt kérdezné, hogy elfogadtok-e Erzsébet-utalványt. - Langaléta és Pufók meg csak pislognak. Nem tudják, hogy viccelek-e. Én pedig nem szeretném most részletezni a családi pénzügyi lore-t.

- Apád? - tippel Pufók, kis szünet után.

- Hát, ő először megkérdezné, hogy miért mentem el két idegen férfival péntek este, aztán valószínűleg tartana egy húszperces előadást a személyes felelősségről. De pénzt továbbra sem kapnátok. Character developmentet esetleg...

- Van más rokonod? - kérdezi Langaléta, most már kicsit tanácstalanabbul.

- Persze. Vagy csórók, vagy utálnak.

- Barát? Barátnő? - dobja be Pufók.

- Ha bármelyiknek lenne ötmillió forintja, szerintem már tudnék róla. - Megint összenéznek, bennem pedig elkezd fortyogni az a sajátos, mélyről jövő idegesség, amit akkor érzek, amikor valaki előttem basz el valamit, én pedig tudom, hogyan lehetne rendesen csinálni.

- Ti semmilyen preliminary researchöt nem végeztetek mielőtt elraboltatok?

Csend.

- Financial background, családi háttér, fizetőképesség. Valami! Nem tudom basszus, nem vagyok emberrabló, de egy kurva Excel-táblát azért összedobtam volna!

A magasabbik megpróbál fenyegetően rám nézni, de a tekintete továbbra is két külön célpontra osztja a fenyegetést.

- Szerintem nem fogtad fel, milyen helyzetben vagy. - mondja halkan, amitől csak halkabb lesz a hangja, vészjóslóbb nem.

- De, pontosan felfogtam. Ti nem fogtátok fel!

- Mi? - Langaléta hátrébb lép, és úgy bámul rám (illetve kicsit mellém), mintha pofon vágtam volna. Ami ugye lekötözött kézzel nem egyszerű.

- Elrabolni egy egyetemista csajt ötmilliós váltságdíjjal. Ez nem business model, ez performance art, és a szarabb fajtából, ahol a művész a végén húsz percig magyarázza a koncepciót. - mondom, mert ahogy Flóra szokta mondani, a lófasznak is van vége!

A pulóveres elfordul. Szerintem röhög. A másik oldalba böki. Hátradőlök, amennyire a kötél engedi.

- Hol tartotok fogva? - kérdezem, ahogy körülnézek.

- Azt nem kell tudnod! - mondja gyorsan a Langaléta. Érzékeny pontra tapintottam.

- Nem a címet kérdeztem. Saját vagy bérelt ingatlan?

Megint az a kurva összenézés. Langaléta mondana valamit, de Pufók megelőzi.

- Egy haver pincéje. - vallja be szinte bocsánatkérő hangon. Langaléta olyan facepalmot csinál, hogy szinte látom, ahogy egy komplett Sopranos-évadnyi káromkodást próbál visszafojtani.

- Édes faszom...

- Most mi van?! - förmed rám Langaléta, mintha személyesen auditáltam volna le a péniszméretét.

- Semmi. Csak processingelem.

- Mit? - szalad ki Pufókból.

- Azt baszd meg, hogy egy haverotok pincéjébe raboltatok el valakit, akiről nem tudjátok, van-e pénze, egy olyan váltságdíjért, amit senki nem fog kifizetni, és közben az a kibaszott TÅGARP állólámpa kiégeti a szememet!

Mindketten reflexből odanéznek a lámpára. Némi hatásszünet után Pufók kicsit elfordítja.

- Mi bajod van a lámpával? - kérdezi Langaléta láthatóan sértetten.

- Semmi. Az enyém a lomiból van.

A magasabbik vesz egy mély levegőt. Azt hiszem, kezd elege lenni belőlem. Így már ketten vagyunk. Közelebb lép, két kézzel megfogja a szék karfáját.

- Figyelj rám. Mostantól csak akkor beszélsz, ha kérdezünk.

Lenézek a kezére.

- Amúgy ez a kötés szar. - szúrom közbe, mintegy mellékesen.

Megmerevedik. Próbál nem lepillantani, és tartani a szemkontaktust, amit ugye a bandzsaság miatt amúgy is nehéz neki... de aztán mégis követi a tekintetem.

- Nem is szar. - mondja ugyanazzal a sértett méltósággal, ahogy egy férfi közli, hogy a polc igenis vízszintes!

- De. Nézd! - Megmozgatom a csuklómat.

- Úgysem fogsz kijutni belőle. - de addigra már majdnem kint van a jobb kezem.

Langaléta megint facepalmol.

- Marci, baszd meg... - suttogja.

- Marci? - kérdezem, és a Pufókra nézek, ő meg rám. Mindketten megrémülünk kicsit.

- Milyen Marci? - kérdezi Marci. Damage done.

- Srácok, nem szeretnék beleszólni a belső folyamatokba, de sajnos már stakeholder vagyok, és ez most nagyon nem professional. - mondom, mert már én is kezdem kínosan érezni magam.

- Kussolj már, gondolkodni próbálok! - förmed rám Langaléta, és a falhoz vonulnak Marcival, kissé talán teátrálisan, mint két középvezető, akik most tudták meg, hogy elbaszták a negyedéves számokat.

- Jó. - tíz másodpercig bírom. - És mi lesz, ha nem fizetnek?

- Tessék? - Langaléta most már tényleg dühösnek tűnik.

- Mi a contingency plan?

- Azt majd meglátod! - mondja Marci felbátorodva, de gyorsan el is szégyelli magát.

- Tehát nincs. - Csend. Kicsit megsajnálom őket. Nem egyszerű vállalkozni ebben a gazdasági környezetben.

- Jó, nézzük - mondom, Langaléta felé fordulva. - Nektek kell pénz.

- Igen.

- A családom nem fizet. Barátaim nem fizetnek. Ha napokig itt tartotok, nektek kell majd etetni, ami jelenlegi élelmiszerárak mellett önmagában is húzós, és mivel vödröt nem látok sehol... - hagyom, hogy a teljes logisztikai rémálom lassan belépjen a chatbe.

- Faszom az egészbe. - mondja Langaléta, és leveszi a maszkját. Helyes fiú. Kár érte. Kár értem. Kár az egész projektért. Holnap már a betonpadló alatt leszek valakinek a pincéjében. Furcsa mód azon kezdek gondolkodni, hogy kikapcsoltam-e a kávéfőzőt, mielőtt eljöttem.

Langaléta megvakarja az arcát.

- Figyelj Flóra... szerintem történt itt egy kis félreértés. - mondja. Nem néz rám. Nem amiatt. Az agyam itt egyszerre rántotta be az összes létező kéziféket.

- Mi van?! - valószínűleg olyan képet vágtam, mint aki élőben nézi végig a Kennedy-merényletet!

Langaléta leül velem szemben, és beszélni kezd. Közben Marci is leveszi a maszkját. Ő is helyes, már a maga pufók módján. Ez valahogy csak még kínosabbá teszi az egész helyzetet. Szóval kiderült, hogy Flóra leszervezett ezzel a két hülyével valami emberrablós RP-t, aztán kifarolt belőle, engem küldött maga helyett, és valahogy mindkét oldalnak elfelejtette elmondani a történet másik felét. Tíz perccel később már egy benzinkúton ülünk, sült krumplit eszem, Marci pedig a telefonjába jegyzeteli, hogy „safeword, előzetes consent, résztvevők ellenőrzése”. Úgy látszik, ma én tartom a továbbképzést. Legalább valami értelme lett az estének. Flórának közben küldök egy üzenetet:

„Holnap beszélnünk kell.”

Aztán még egyet.

„Amúgy a magasabbik single?”