Húsvét. Együtt az egész család. Testvér, gyerekek, unokák, szülők, együtt ünnepelünk. Van mit megbeszélni az elmúlt időszakból. Feljönnek az emlékek, szépek, rosszak. Egy kis alkohol csak rásegít, hogy felhozzuk az elmúlt időszak (vélt/valós) sérelmeit, igazságait. Beszélgetünk, próbálunk... Nem egyformán látjuk a dolgokat. Mindenki a saját igazát fújja. Miért nem lehet ezeket kulturáltan megbeszélni? Generációs különbségek? A dolgok máshogy értelmezése? A problémák felnagyítása? Nem szeretnék sokat. Csak hogy megértsenek. Miért a hozzám legközelebb állóknak megy ez a legnehezebben? Mindegy, már megszoktam. A szekér megy tovább. Gördülök vele én is. Bennem nincs harag. Már megszoktam. Ez az életem. Nincs beleszólása senkinek. Magam alakítom. Próbálok megfelelni a normáknak, de leginkább magamnak. Remélem a gyerekeim is értékelni fogják ezt idővel. Nekem ők a legfontosabbak. Húsvét, ez is elmúlt. Mi jön elő jövőre? Remélem nem az idei problémák. Addigra ezeket meg kell oldanunk...
Comments (0)