Amikor létezünk, nyomot hagyunk a világban. Ezek lehetnek kellemes dolgok, szépek, de fájdalmasak is. És az ilyen hibás dolgok mindenkiben megmozgatja a kíváncsiság azon szeletét, hogy a dolgok mögé akarunk látni.
Pedig amikor hozzá nyúlunk, hozzá férünk valaki kis apró dolgaihoz, hibáihoz csak akkor szabad ezt megtenni, ha nem csak alkotóelemeire vagyunk képesek azt szedni könyörtelenül, hanem ott van bennünk a cselekvésre képesség: össze is tudjjuk azt rakni.
Mert egy itélkezés mindig szét fog szedni, és csak a szeretet igazi ereje tud összerakni.
De amikor ott hagyjuk a másikat, ízekre szedve, az olyan mintha elvettük volna a létét, az életét.
Comments (0)