Blog - versm

Filter to this month: 2019. 11.

Lèlek a sötètben
Van amikor elfáradt az ember lelke. Van akinek szép csendben s èszre se veszi. Csak kikopik az igazi èletből ami energiát ad mert csapdába esik a szürke mindennapokban. Èn észrevettem. Ő is. Nekem nem voltak szürke mindennapjaim. Csak fèny. Az enyém ott ègett fel egy atomrobbanásban. Nem csendben, hanem hatalmas lánggal. Maradt a fekete pernye. Túlèlő, fény nem maradt. Csak az a szemtelen lény bennem ami megèrezte itt az ő ideje, nosza foglaljon el mindent s bármit tegyek tegyem azt...