Hiány

Csak nézek ki a fejemből s mélázok magamban, miszerint már meghülyültem e vagy az majd csak ez után következik be. S ha bekövetkezik az milyen érzés lesz...
Hiányzik... Pont egy hete, hogy megint duzzog s találkozó előtt lemondja... Nem baj, én elvagyok. Végülis mit nekem az a napi 4 óra ami nincs betáblázva. Ott a megyei könyvtár másik fele amit még nem olvastam...
Kolléganőm épp válságát éli, hogy munkahelyeit, párkapcsolatit vagy kapuzárást azt csak sejtem. Mindenesetre boldog elragadtatásban cipeli porhüvelyem bowlingozni, biliárdozni, hőlégballonra (faszt se érdekelve tériszonyomvan egy hokedlin is)...vadvizi raftingtúrára, koncertre, állófogadásra, úszóversenyre...
Komolyan vette miszerint bármit csak mozgó járműből ne hajigáljon ki lehetőleg és ha egy mód van rá repülőből se...mert azt is akart...
Teheti velem mert nem számít. Hiányzik a részem egy darabja.
Nem tölthettem Veled az időm. Nem mert hiányzol nagyon. A szemed ahogy csodál. A szemtelen pimasz megjegyzéseid amikkel hergelsz direkt, hogy nagyobbat rúgjak a bordáidba. A kaján vigyor és mohó kezeid amikkel a lábam húzod s csókolod. Ahogy felnézel rám s rekedten számolod az álló farkadra mért taposást. Ahogy a nevem mondod suttogva...
Én pedig ha kell odasétálok hozzád mert nem vagyok hajlandó jövő héten tánctanfolyamra menni.