Enyelgés

Este van s már fúj a szél, mindjárt itt a vihar. Sötét az éjszaka, mindenhol felhők.
Elkap az adrenalin, visz ész nélkül a vágy. Valami erő iránt ami már itt sistereg az ujjaim hegyén. Szórakozni vágyom. Épp elaludnál mikor keltelek mobilon. "Gyere, légy ingben és hozz törülközőket. Siess." Zuhanyzom, épp elkészülök mikor megcsöngetsz. Csóválod a fejed de a szemed csillog, csak egy kis fekete nyári ruhában vagyok, medál, tornacipő, egy pulcsit s a táskám csak bevágok a hátsóülésre. Tudod hova kell menni.

Már szakad az eső, nevetve pattanok fel s szaladok az út menti fák felé. Bolyongok veled az erdőben, esőben, sötétben.Mennydörög, villámlik. Idiótáknak való idő. Imádom. Tisztább benne minden lélegzet. Pár fatörzsnél megállva gyors csókot lopva, vagy csak az ujjaim kapod el megcirógatni de már megyek is, kicsúszom kezeid közül s már cikázunk nevetve ahogy a természet ereje visz, érezni az egész testben remegve milyen erős, milyen vad, maga a gyönyörűség. Messzebb futok, megkerüllek a sötétben csendben menve az avaron.

Nézem a hátad ívét amire a vizes ing tapad. A kezeid. Ahogy a villámlásban borzongsz a hideg s vágy vetélkedik benned. Elmosolyodva hátulról térdhajlaton rúglak erővel, nyögve esel el s már kapok a hajad felé hátra rántva fejed szemedbe nézve. Így térdelsz előttem mélyen egymás szemébe nézve. Másik kézzel arcéled simítva lecsókolom szádról az esőt alsó ajkad harapva. Felnyögsz. Gyönyörűnek látlak, látsz. Kezeid lábaim simítják, magadhoz ölelsz szorosan. Tartasz, hagyom, átjár, kitart a pillanat ott a sötét éjben. Csak arra tudok gondolni milyen gyorsan ver a szíved s milyen szépen pucsítanál ha a farpofáid közé nyúlnék vizes kézzel.

Egyik csuklódra bilincset teszek, kibújok karjaid közül s erővel téplek fel a földről, majdnem elesel de tartalak majd elindulunk. A fák mögött ott a tisztás, a patak mi kis tóba ömlik s rajta szűk kis híd. Minden zalai ismeri.:) Mégsem jár erre senki más ilyen esőben, ilyen viharban. A hídig jutunk, túl szemtelen vagy már, folyton a vizes bőröm cirógatnád, vinne az ösztön. Felpofozlak, torkod fojtva a híd korlátjának szorítlak, kezeid hozzá bilincselem. Nyakadba szuszogva, hideg tested élvezve simítok végig mellkasodon, izgat ahogy lélegzel, ahogy teljesen felpörögve az éjszakától nézhetem kulcscsontod vonalát...

Remeg már a kezem, nem tudok a gombokkal törődni tépem a ruhát többre vágyva.
Reszket a bőröd is ahogy a hideg eső zuhog rá patakokban folyik, mellbimbód, mellkasod hol gyengéden, hol erősen harapva csókolom le rólad. Beletérdelek a farkadba, ettől csak még szűkebb farmerod. Olyan kis édesen nyögsz, roppant szórakoztató, megtudnálak zabálni. Nadrágodnál fogva húzom közelebb csípőd hozzám, szemérmetlenül háttal állva hozzád simulok így guggolva le lassan, két lábad vonalát simítva le majd fel kezeimmel. Fejem hátradöntve keresem tekinteted, azokat a mély sötét szemeket de lehunyva találom őket, pihegve lélegzel, szinte már szánandón.
Hangosan csattan arcodon a pofon amitől csodálkozva nézel le rám. Fejed hozzám rántva szád, koccannak a fogak, fájva csókollak, eljutottam egyik határomhoz, leszarom ki lát ki nem, mennyire fázol....