Nekem a bdsm

Kicsit csapongok, mint általában, ezért is nem szoktam blogolni, pedig gondolatok azok lennének… Inkább csapjunk is bele a kis agymenésembe.

Mint az életben megannyi dolog, a bdsm is megosztó téma, és most nem azokra gondolok, akik istentelen bűnként, beteg dologként tekintenek rá. Ezen szexuális “játék” kedvelőinek körében sincs egyetértés, hogy mi is egyáltalán a bdsm, milyen a jó bdsm vagy éppen mitől lesz jó. Van, aki szerint a kölcsönös élvezetekről szól, mások szerint önmagunk megismerése, határaink kiszélesítése, félelmeink leküzdése az igazi cél, és persze van olyan is, akinek ez egy munka. Én sosem vitatkoztam erről senkivel, nem hiszek abban, hogy bárkinek joga lenne megmondani, milyen a jó bdsm, csak hát néha beleszalad az ember egy blogba, hozzászólásba vagy akár valós beszélgetésbe, ahol valaki fennhangon állítja, hogy csak úgy a jó, ahogy ő csinálja. Gondolom sokatok találkozott már hasonlóval. :)

Nekem egyik fentebb említett leírás sem takarja pontosan, mire vágyom. Az ember formálódik, csiszolódik, változik az évek alatt, talán magam sem gondoltam volna, hogy egykori önmagam, aki kis túlzással csak arra ment, hogy elverjék aztán dugjon egyet, eljut erre a szintre. Nem akarom a kölcsönös élvezetet, attól nem érzem magam alárendeltnek. Olyan dolgokat szeretnék, ami nekem rossz (és nem a határok feszegetése miatt), az Úrnőmnek viszont pokolian jó. Ettől érzem magam a helyemen, ez erősíti a szolgai öntudatom. Persze az is segít a dolgon, ha az ember plátóian szerelmes az Úrnőjébe, nem tagadom. Korábbi vágyaim, hogy én szolgálok valakit, már megszűntek. Én csak Őt akarom szolgálni, lehetőleg minél tovább, bármi áron, mert ez ad célt a napjaimnak és - bár anyám nem lenne büszke - úgy érzem, erre születtem.

És hogy miért kell, hogy én ne élvezzem? Sokat gondolkodom ezen magam is. Nem vagyok rá méltó? Talán nem. Az Úrnőm jobban szereti, ha nekem tényleg rossz? Talán. De talán így szeretném kimutatni neki, hogy mennyire szeretem, hogy velem tényleg bármit megtehet, a szenvedésemmel fizetek neki azért, amiért van nekem. Valószínűleg kicsit mindegyik verzióban van igazság. :) Aztán majd ahogy ez a blog kikerül, kapom is a fenekelést, hogy mit hazudgálok, amikor nem is teszek meg mindent. :D Ami igaz is, de a fejlődési görbém elég meredek, tökéletes szolga pedig ugyebár amúgy sem létezik, pláne nem 7/24ben. De amíg Úrnőm úgy kívánja és van türelme, addig állok elébe a csiszolásának, hogy minél közelebb kerüljek a tökéleteshez, mint amilyen Ő is.

Nekem tőle lesz jó a bdsm.