Páfrány
A páfrány vidáman várta a hajnalokat a domboldalon. Már nem érezte magát sem kevesebbnek, sem kisebbnek, sem csúnyácskábbnak a többi mellette élő növénykénél.
Persze szebbnek sem, okosabbnak sem, de már az is jó érzéssel töltötte el, hogy úgy érezte ő egy különleges páfrány a sok közül.
A Jeti minden reggel szépen lebandukolt, leheveredett mellé, megnézték a napfelkeltét, majd elment dolgára.Ritkán szólt a kis páfrányhoz, inkább csak élvezte Ő is a társaságot...
Egyszer aztán hiába...