ebmese

ülök a küszöbödön minden este. vigyázom az álmod, őrzöm a házad, mióta magadhoz édesgettél...

nem kellett hozzá sok, csupán pár kedves szó, buksisimi, dicséret, s máris a fellegekben jártam 🤗

gazdátlan kutyaként elvagyok magammal. nem tartozom falkákhoz, inkább egymagam jövök-megyek napközben.
néha megkergetek egy két biciklist, megugatom a postást, néha pedig csupán üldögélek a járdán és várok....

okos kutya vagyok. amolyan igazi házikedvencnek való.

nem az az idegbeteg öleb tipus, aki egész nap befeszülve rohangál, ugat, ugrál, nem is az az szigorú rendőrkutya tipus, aki mindenkit gyanakvással fogad.

én olyan igazi társas kutya vagyok. bohóckodós, kanapén elnyújtózó, nagyokat csavargó, idétlen lógófülü eb.

gazdi nélkül, bár megtanultam élni és tulajdonképpen jól el is vagyok, azért még sem az igazi.

arra teremtettem, az van belémkódolva genetikailag, hogy szeressek, hogy érzelmeked adjak s generáljak.

ha leszáll az este és elcsendesedik a város, elsétálok hozzád. leülök a küszöbödre és várok. van hogy meghallod a neszezésem, olyankor kijössz rámdörrentesz hogy ne mocorogjak ne kaparásszam a küszöböt, mert nem tudsz pihenni vagy dolgozni.

ooo én vigyorogva probálok beslisszolni a meleg otthonodba hisz olyan hivogató meleg és joszagú.

furakodva igyekszem a lábaid közt bejutni az otthonodba, a lelkedbe, de nem engedsz...

én pontosan tudom, hogy mennyire boldoggá tudnálak tenni.

üldögélnék a lábadnál míg te a konyhában mosogatsz, odabujnék hozzád, mikor leheverednél a tv elé. tudnál velem jokat sétálni játszani és hatalmasakat szunyokálni.

védenélek téged, az otthonunk, a világunk.

én ezt mind mind tudom, hiszen ez vagyok... nem több s nem kevesebb.

de te ezt nem tudod... te csak egy kutyát látsz a küszöbödön ülve és halvány gőzöd nincs róla, hogy mit is kezdj vele.

talán vágysz egy kutyusra... csak épp nem ilyenre...

mindentől függetlenül és esténként elsétálok hozzád, leülök a küszöbödre és jo érzéssel tölt el, hogy csupán egyetlen ajtó választ el tőled... a lelkedtől... a boldogságtól..