Fortuna

Carmina Burana Fortunája... nagy kedvenc...

https://youtu.be/GXFSK0ogeg4



Azt képzeltem, ez fog szólni a "háttérben" ha bevégeztetett..

Láttam, ahogy lassan térdre rogyok, nézve Őt, nem félve, nem reszkető térdekkel, hanem sziklaszilárdan, elkötelezetten, büszkén.

Elképzeltem, hogy két kezembe fogom a kezet, mely öröm s gyötrelem forrása lesz, érdemem, s döntése szerint, finoman megcsókolom, s hagyom hogy bevégeztessen...

Így képzeltem el a pillanatot...

S az élet újra megcáfolt...

Nincs itt kérem semmiféle zene, de még fejbe tóduló dallamocska se...
Nincs teátrális nagyjelenet, monológok, felkérések...

Egyszerűen azon kapom magam, hogy figyelek Rá. Tőlem roppant szokatlanul, hallgatok is ha beszél hozzám.. 🤪
Ha "mozdul", ösztönösen "mozdulok" vele..

A kezdeti félénkségem beleolvad a biztonságba, amit ad és nincs kétség, nincs félelem, nincs kérdés...

Olyan természetes ez, annyira nyilvánvaló, mint ahogy lélegzem...

Nem kérte, hogy vezethessen, se azt, hogy kövessem...

Én sem kértem engedélyt arra, hogy ez megtörténhessen...

Ő nem vezet... Én pedig nem követem Őt...