Egy órányi kín

Havonta fel tör bennem a vágy, az igény, hogy meglátogassam..

Szigorúan időpontot egyeztetve mehetek csak és 5 perc késést is keményen büntet..

Toporgok a kapuban, dugdosom magam, szégyenlem, a testemen egyértelműen látható jelek, amit hosszú nadrággal igyekszem takarni. Mégis el fog a félelem, talán valaki megláthatta..

Sietve löktem be a kaput, felszaladtam az emeletre, az ajtó már résnyire nyitva. Láttam az árnyékát ahogy motoszkál az egyik szobába, majd kilépett elém, végig pásztázott a tekintetével és ridegen annyit szólt:
- igyekezz, ma sok dolgunk lesz.

Engedelmesen követtem a hátsó szobába.
Minden vakító fehér, steril, minimalista, sehol egy felesleges tárgy, kacat, ami elvonná a figyelmet.

-Vetközz le, bugyit is, melltartó maradhat, kapom az újabb utasítást és a kezembe nyom egy kis tasakot.
-Ezt vedd fel, jobb ha nem maszatolunk össze semmit- szólt kaján mosollyal, majd rámutatott az ágyra ami a szoba közepén állt.
-Négykézláb, széles terpeszben és ne visongj, mint a múltkor, mert áthallatszik a szomszédba-szólt monoton hangon, majd megpaskolta a combom hátsó felét.
-Szép, nagyon szép, semmi nyom, pedig kissé véraláfutásos lett a bőr a combtőbe-hümmögött szinte csak magának..
-Kipróbálunk ma valami újat, ha nem gond.Kicsit puhább, rugalmasabb, talán jobban fogod most bírni ezzel.
-Azt megköszönöm, mert utoljára két napig ülni se nagyon tudtam. Nem volt jó, remélem ezzel jobb lesz neked is, nekem is-dörmögtem, miközben fenekemet kitoltam ahogy csak tudtam, mellkasom lenyomtam az ágyra, fejem belefúrtam és megadóan vártam, hogy elkezdje.

Bekapcsolta a gépet, leselkedtem oldalra de csak azt láttam ahogy a gumikesztyűt húzza... Még egy perc... Aztán jön...
Kézbe vette, végigsimította acombtövem leglágyabb részét a fenekemtől lefele.Kellemes melegség járt át, félrehúzta a steril kusbugyim és a nagyajkaimat is megsimította...
A következő pillanatban már a husom tépte, szaggatta a testem, én vonyítottam fejjel az ágyban, markoltam a lepedőt és hangosan ziháltam. Azonnal levert a víz, pedig az égő fájdalom nem tartott tovább pár másodpercnél. Kezét azonnal a sérült részhez nyomta, ezzel hűsítve a bőröm.
-Sokkal jobb, mint a múltkor-jegyezte meg.
-Meg sem kell itt ismételnem-majd a másik oldalamon is megéreztem azt a kellemes meleg, selymes valamit... Majd szinte azonnal jött újra az elviselhetetlen húst szaggató fájdalom..
-Fordulj meg-utasított, majd nyögdécselve hanyatt feküdtem, lábaimat széttártam.
A bugyit félrehúzva egész a csiklómig simított balról... Uhh ez jó, kellemes meleg, gondoltam, majd a szemem majdnem kiugrott olyan hasító fájdalom jött.
A másik oldalam mindíg rosszabb. Valahogy arra érzékenyebb vagyok, így óhatatlanul összerándultam, mikor közelített a kezeivel.
-Ne kezd, tovább tart, ha ellenkezel tudod jól. Lazíts és hunyd le a szemed, mindjárt jó lesz-nyugtatgatott, de valahogy nem hittem már neki.
Finom lágy meleg, majd örjítő fájdalom újra... Könnybe lábadt a szemem, szólni se mertem, csak vártam, hogy kiürüljön a testemből a kín...
Bekent finom hűsítő krémmel...
-Ez segít megnyugtatni a bőröd. Adok belőle otthonra is este újra kend be a kényes területet. Szólt aztán megsimogatta a hasam.
-Ma egész ügyesen viseled Alex, és ez minden alkalommal jobb lesz hidd el. Na teddfel szépen a kezeidet lássuk hónaljba mit növesztettél, aztán lekapjuk a lábaidról is az összes szőrt.

Imádom a kozmetikusom. Úgy gyantáz, hogy én köszönöm meg, hogy kínlódhattam a kezei alatt egy órácskát...
😊😊😊😊😊