Padlóra küldve...

Miután megtettem, amit kért, ott hagyott a sarokban...Nem szólt hozzám, nem is nézett rám, kiment a szobából és ott hagyott a gondolataimmal...

Haragudtam Tamásra, amiért becsapott, kijátszott és dühös voltam magamra, hogy úra meg újra lehetőséget adtam neki, amivel Ő mindíg vissza is élt...

Gábor, mikor újra belépett a szobába, már nem üres kézzel jött. Egy szétnyitható doboz féleséget tartott a kezébe, olyan horgászdoboz szerűt...

Szuper, gondoltam magamban, én itt vergődöm, Ő meg megy halat fogni...
Bilincset vett elő, mögém lépett, megsimogatta a fejem, az arcom. Dacosan elrántottam magam a keze elöl..
Újra belemarkolt a hajamba, felhúzott, egész pipiskednem kellett, már kapaszkodtam a kezébe, mindenáron szabadulni akartam...
Nekinyomott a falnak, majd dühösen sziszegte a fülembe:
-ne velem dacoskodj, haragudj magadra a naivságodért, amiért hittél egy vad idegen férfi szavában..Fordulj meg..
Sértetten szembefordultam Gáborral, olyan gyűlölet volt bennem, fel tudtam volna pofozni..

A következő pillanatban már egész más járt a fejembe.
Megfogta a csipeszeket összekötő láncot és hirtelen magához rántott. Olyan fájdalmam volt, azonnal sírva fakadtam..
-Szép vagy, ha sírsz, tudtad? kérdezte mosolyogva, miközben a könnyeimet törölgette a kezével...
Nem is értem, mi késztetett rá, honnan volt merszem, de úgy feldühített, hogy teljes erőmből arcon csaptam..
Fujtattam dühömben, ziháltam, kapkodtam a levegőt,de álltam a dühös tekintetét...

Balhét akartam, tombolni akartam, törni-zúzni, kiadni mindent ami bennem volt.

Láthatta rajtam Gábor a harci kedvet, mert elkapta a nyakam, nekitolt a falnak, addig szórította, amig kapkodni nem kezdtem a levegő után.

-Nem Alex, erre a lóra nem ülök fel..Szólt fenyegetőn.

Egyik kezével még mindíg a nyakam fogta, a másikkal levette a mellemről a csipeszeket.
-Tudod Alex, nem ezt terveztem veled...
De úgy látszik, nem adsz más lehetőséget...