Virtuális sub?!

Így a karantén kellős közepén sokan "kényszerülnek" ilyen olyan oknál fogva a virtuális világban megélni a kapcsolataikat.
Azt gondolom ennek számtalan oka lehet.
Vannak,akik ezt nem kényszernek élik meg, hanem lehetőségnek. 😉
Már írtam erről, nem titok, hogy élvezem, otthonosan érzem magam egy ilyen szituációban.
Nem szeretnék magyarázkodni, aki ettől óckodik, azt kár győzködni, aki elfogadja, azt meg ugye nem kell..😊
Kicsit olyan ez, mint az ilyen-olyan fétis... El kell fogadni, hogy létezik, akkor is ha számunkra idegen, visszataszító.
Visszakanyarodva....
Pontosan úgy indul ez, mint akármilyen ismerkedés az online térben.
Egy flört (jó esetben nem a "seggbekúrlak"-ot jelöli meg az úr😊)
Egy levél (ami felkelti az érdeklődést)
Az első markáns külömbség szerintem akkor jelentkezik, amikor fizikai tünetet produkál maga a levél olvasása. Mert jön az érzés ez vitathatatlan 😝
Bizsereg, görcsbe rándul, remeg...

Ha van aki tudja ennek a konkrét miértjét írjon rám, mert nagyon érdekel!!!!!

Szóval az ember olvassa a betűket és teljesen más hatást vált ki, mint ha más írta volna. Nem biztos, hogy a tartalma miatt.. Van, hogy visszaolvasom és ami akkor ott megmozgatott, az most egyáltalán nem hoz lázba.
De akkor, ott, pontosan úgy hat, ahogy azt az írója eltervezte!
Elindul a kapcsolódás nem csak agyi szinten, hanem érzelmileg is.
Igen tudom ez hatalmas csapda, mert hajlamosak vagyunk felruházni egymást olyan tulajdonságokkal, amivel a másik nem rendelkezik.
Igen tudom, nincs szemkontakt, nonverbális kommunikáció és millió pontos csúszhat el a beszélgetés és mégis működik.(hogy meddig az más kérdés, de hallottam olyanról, hogy évekig éltek így)
Jönnek az érzelmek, a vágyak, a testi izgalom és aki szeret maszturbáli, annak ez a kapcsolat hatalmas plusz.
Az első hívás(hangüzenet) pont annyira félelmetes, mint a randi.
Van már a fejünkben egy kép a másikról, hisz fotón már láttuk egymást es óhatatlanul hangot is kapcsolunk hozzá.
Én iszonyat tudok "ugrani" egy hangra.😉
Nem tdom meghatározni, milyen hang az, ami felizgat, de ha meghallom a testem jelez!!
Szóval mindíg izgalmas pont ez, hogy működik e itt ez a dolog vagy sem?
Ha működik az hallelúja, mert szélesedik a játéktér, az eszköztár.
Bár én szeretem megtartani a levelezést is ezzel párhuzamosan, mert van annak valami régmúltat idéző bája szerintem. Egy jól megkomponált, magázódva írt levél....hmmmmm...
Na szóval ha klappol a hang is, onnan már csak egy lépés a videochat. Megjegyzem ez a legnagyobb és legfélelmetesebb is ebben a kapcsolati formában szerintem.
Az előitéletek, a belső félelem, hogy tetszünk e a másiknak itt csucsosodik ki.
Sokan eddig nem jutnak el. Marad a levél a telefon és ebből hozzák ki, amit tudnak.
Nem lehet ezt a fajta kapcsolatot szembeállítani a "normálissal".
Ahogy a legextrémebb fétiseket sem, a legperverzebb legszélsőségesebb megtapasztalásokat sem...
Az biztos, hogy érzelmileg hozza, amit kell, ez tapasztalat. Hogy önámítás? Nem hiszem.
Ha megtaláljuk az az embert, aki pont annyira tudja ezt élvezni, mint mi, akkor fantasztikus "kapcsolat" lehet belőle....
Bizsergéssel, vágyódással, "feladatokkal" elszámoltatásokkal, büntetés/jutalmazással. Más az eszköztár, de a Dom tud Domináns lenni én pedig tudok a subja lenni...
Hogy mi az apropója ennek az írásnak????
Hogy kapcsolatok akkor is szövődnek, ha távol vagyunk egymástól. Úgy tűnik a kémia akkor is működik... És érdemes ezekkel az érzésekkel kezdeni valamit...