Ellenkezem

Napok sőt hetek óta viaskodom...magammal leginkább...meg mindenkivel aki teret enged ennek a tébolynak...kötöszködöm semmi nem jó mindenki hülye én vagyok egyedül helikopter...
Lehet a bezártság teszi...hogy bizonytalanná vált minden körülöttem.
Annyi minden történt mostanába velem/bennem hogy talán képtelen vagyok lépést tartani.
Ilyenkor kellene megállni és megvárni míg lelkünk utolér.
Van bennem egy nagy adag önbántalmazo hajlam. Ha minden klappol akkor nincs ezzel baj. Akkor jön elő ha bizonytalanná válok.akkor viszont falig viszem az ügyet nem végzek félmunkát....
Ha fáj-akár a test akár a lélek-azzal tudok mit kezdeni. Érezhető megfogalmazhato számomra és ez némi biztonságot ad. A belső félelmem szorongásom vívodásom megnyilvánulása...ilyenkor ugy érzem megszabadaluk mindettől. Hogy megtisztulok hogy feloldozom magam...
Persze ördögi kör ez hisz tudom hogy helytelen amit teszek... S ettől ujra indul a folyamat.
Megváltás lesz visszatalálni önmagamhoz. Ez nem én vagyok..
Vágyom ujra a biztonságra amit egy Dom adhat csak meg nekem. A figyelemre a fegyelemre a törődésre.
Vágyom a kiszolgáltatottság érzését miközben felizgat a tudat hogy kezébe adhatom minden érzésem gondolatom minden mozdulatom mert nem fog vele visszaélni.
Vágyom a kontrollt ami ujra keretet adhat életemnek a mindennapjaimnak.
Vágyom a dicsérő szot-ügyes kislány büszke vagyok rád!...kedvemre tettél kis ribancom!- mely kezesbáránnyá tesz.
Számomra büntetés hogy nincs társam párom Dom-om....elveszetten téblábolok hol pityeregve magányosan hol tombolva örjöngve törve-zuzva és nincs aki megállitson.
Nincs aki megfogja a nyakam megmarkolja a hajam s azt mondja-elég volt! Fejezd be itt vagyok nem kell a műsor. Viselkedj koncentrálj a feladatra mert büntetés lesz ha nem veszed komolyan.
Hiányzik a büntetés/jutalmazás.
Az ember lánya tud mihez igazodni. Megtanulja mik a szabályok hogy teheti elégedetté Urát és ez biztonságot ad.
Nincs aki fogja a póráz másik végét és vezessen....