Hatalom és alázat

(T. Gy.-nek, aki tudta, mi az alázat)

A hatalom – a félelemből ered. A félelem ősi erő, az egyik legrégebbi érzés. Olyan, mint az éhség. Az egysejtűek is félnek: félnek, hogy éhesek maradnak, és félnek, hogy elpusztulnak.
Más is éhes, és fél. Fent akar maradni, hogy élhessen, szaporodhasson. Mert élni jó. Nem tudom, hogy miért, de jó.
De mi a ’jó’-ság? Teljesen irracionális. Honnan tudom, hogy ami jó, az nem rossz-e? Ami nekem jó, a másiknak rossz lehet. Mi az, ami valóban jó? Ami senkinek sem rossz. De mi az, ami nem rossz senkinek?
Isten? Van, aki számára Isten is rossz. Nem kell, szükségtelen, zavaró. Az útjában álló valaki/valami, mert amit teremtett rajtam kívül, akadályoz abban, hogy a végtelen, határtalan ’jó’-ságot elérjem. Akkor tehát Isten sem jó?
Tehát, a hatalom: hatni tudni. Képesség arra, hogy hassak, megváltoztassak. Az akaratom szerint. Mert egyedi vagyok, megismételhetetlen, aki csak Ő maga, senki más. Magamért vagyok, hogy nekem jó legyen. Ami nekem jó, az a jó.
(Jó vagy nekem, baby!)

A hatalom tehát jó, mert megváltoztatni tudok általa, úgy, hogy nekem még jobb legyen. Mindig jobb, és jobb. De mikor nem lehet már ennél is jobb? Mikor érem el a csúcsot? A végtelen ’jó’-ságot?
Ehhez kell az alázat. Az alázat, hogy tudom, nincs mindenre hatalmam, a belátás, hogy kicsi vagyok. Hogy egyedül senki vagyok, mert nem érhetem el a jót.
Az alázat tanulás: megtanulom, hogyan lehet még több hatalmam, amivel a jót érhetem el. Mégtöbb, mégtöbb jót. Az alázat tehát az, amivel elérhetem a végtelen jóságot.
Még mindig nem tudom, mi a ’jó’!!!

Egyedül senki vagyok, mert egyedül nem érhetem el a jót, a végtelen jóságot. Együtt talán, összefogva mással: segítem, hogy neki is jó legyen, és segít nekem, hogy nekem jobb legyen. Mert együtt több jót érhetünk el, mint külön-külön. Alázat: tanulás. Alázat az is, ha azt akarom, hogy a másiknak történetesen jobb legyen, mint nekem, mert csak azáltal érhetem el a minél több jót, ha ideiglenesen lemondok arról, hogy nekem itt-most jó legyen. Az alázat – szeretet, mely bizalomból fakad. Bízom abban, ha lemondok a jóról itt-most, később még jobb lesz nekem, mint anélkül lett volna. Lemondok számára.

De mi baja volt az Ördögnek Istennel? Talán az, hogy több hatalma volt nálánál neki, és több jót tudott elérni, mint az Ördög egyedül. Ezért megpróbált Isten lenni, végtelen hatalmat, minden-hatóságot szerezni. Hogy jó legyen neki. De nem szeretett, mert Istent kihagyta a számításból: úgy akart magának jobbat, hogy nem érdekelte, hogy a másiknak (Istennek) jobb lesz-e. Ezért Isten letaszította az egekből. Mert nem szeretett.
(Ördögöd van, Öregem!)

Szeretni az, ha azt akarom, hogy nem csak nekem, hanem neked is jó legyen. Ha nem akarom, hogy neked jó legyen, nem szeretlek. Ennyi az egész!

Te jóságos Isten! Még mindig nem tudom, mi a ’jó’!!!
Ezen fog elúszni az egész?
Ezúton pályázatot írok ki: mondja meg nekem valaki, hogy mi a jó. Beküldési határidő: folymatosan.

U.i.: A díjat már nem én osztom. Aki tudja, mi a JÓ, annak már nem kell jutalom, mert maga megszerzi. Mert hatalma van rá. Én ilyen hatalmat akarok. Ehhez pedig alázat kell.