Rózsaszín ködbe borult paranoia (erényövben vol2.)

5 nap telt el azóta hogy be lettem zárva. Nagyon izgalmas öt nap volt, iszonyatosan élvezem, mégis van valami ami kialakult bennem és annyira azért mégse tetszik. Paranoia, alaptalan paranoia! Folyton azt érzem mindenki az én ágyékom méregeti hogy mi az isten is duzzadhat ott ennyire ennek a srácnak. Az agyam tudja hogy igazából a kutyát nem érdekli az én ágyékom és senki nem ezt vizsgálja, de valahol mégis ezt érzem. Ilyen szempontból az első két nap volt a meghatározó, ott eléggé uralt ez az érzés, de ahogy telik az idő úgy halványul. Tudom öt nap nem a világ, de én most úgy érzem ez az öt nap elég meghatározó volt.
Amikor épp nem a halványuló paranoiám van előtérben akkor a mindenemet átöleli az a bizonyos rózsaszín köd. És hogy mi is ez pontosan? Hát azt én is szeretném tudni olyan, mint amikor 18 évesen az osztály legmenőbb csajával kavarsz és annyira bele vagy zúgva, hogy teljesen elveszi az eszed és kiszakadsz a valóságból, vagy mint ahogy a filmes klisék szólnak pillangók vannak a hasadban. Voltam már övben többször és ennél jóval hosszabb időre, de ez az érzés mindig ilyenkor jön elő és tart egészen addig ameddig be vagyok zárva, olyan mint a szerelem de ez mégis más.
Ahogy telik az idő úgy felejthetem el az ébresztőórát mert a reggeli merevedés háát hogy is mondjam …erősebb.