Rant

Kurvára elegem van magamból.

Vannak egy nő életében a nehéz napok… Na, nem amikor a Vörös-tenger árad, az se kutya, de az a hormonális cunami, amin ilyenkor lovagolok, na, az az igazi basszam meg.

Nem fog az agyam. Vannak ilyen gondolatnak csúfolt foszlányai a normális önmagamnak, de mint a homok, úgy peregnek ki az ujjaim közül.

Én eskü próbálom meghaladni a nyomoromat. Szedek gyógyit, naplózom a hálámat, a szorongásaimat, készülök a terápiás üléseimre, próbálok önreflektív lenni, meg asszertív, meg empatikus és hatékony és professzionális és jólfésült, és még a rostbevitelre is figyelek, de egyszerűen egy normális alany–állítmány–tárgy mondat összerakása is a szokásos üzemidőm dupláját veszi igénybe.

A mondat elején még tudom, mit akartam, aztán mire a végére érek, elfelejtem. És ilyenkor tévelyeghetek én a szobák között, hogy ahol még megvolt a gondolat, oda visszamenve hátha megtalálom megint, de általában csak állok a szoba közepén, masszírozom a halántékomat, hogy hátha.

És ez a szarság nemcsak elveszi az agyam kapacitásainak egy jelentős részét, hanem még össze is zár azzal a geci kis hanggal, amelyik szerint megengedhetetlenül nyomi vagyok.

Hát mi a pöcsömmel kéne betömni a száját, hogy befogja már végre?

Mert lehet, hogy nekem most csak arra lenne indíttatásom, hogy egy pokrócba gombócolódva sírjak vagy maszturbáljak – bár jelenleg épp az első esélyesebb –, de azt nem lehet. Hasznosnak kell lenni. Mindig muszáj.

Nem tudom, ez lenne-e az impotencia női megfelelője. Amikor a kognitív képességeid rendszeresen elköszönnek kicsit, te pedig a lényed egyik magját kezded megkérdőjelezni.

Mondjuk lehet, hogy ez nem ilyen nőspecifikus. Asszem az érzelmi oldal valamilyen diszfunkciója lenne az impotencia párhuzama a szakirodalom szerint, de az nekem mindig suta volt.

Jól van, akkor helyesbítem magam.

A kissé csökött intrónak ez olyan, mint az impotencia. Ahogy Jason Statham magyarázza Londonban Amerika Kapitánynak: ott a legjobb nő, mindent is megadnál neki, és ő is neked, csak hát…

No erection.

Nem működik az agyam, és kiakadok ettől.

És jöjjön már meg, könyörgöm, mert már kurvára elegem van az elmebajomból.

És újra és újra és újra és…

Asszem ez az elmebaj definíciója.