Blog - Tentacle

Harcolj, menekülj vagy élvezz
Szikrát vetnek ma a szinapszisaim, zizegek, mint egy zsák zsizsik, esélytelen, hogy fókuszáljak, ezért pörgetem magam egy kicsit a karóm körül. Négy klasszik stresszreakcióról tanultam én még anno. Fight, flight, freeze, fawn. Mondjuk asszem főleg az első kettőről esett szó, mert baromfis volt a tanár, és azoknak van állatviselkedés/élettanban hagyománya. Na mindegy. Humán vonatkozásban van a tarsolyban a kontroll-visszaszerzés, elkerülés mellett még lefagyás és a behódolás. Az...

Jelenlét
– Miért vagy itt, Nyuszika? – Azért, hogy fájjak! – Bővebben? – Azért, hogy nagyon fájjak? – Na, ne szórakozz velem, mert itt hagylak a levedben! – Jó, jó, várjál már, nem olyan könnyű ez… Van, hogy napokig egy szót se szólok, nemhogy ilyen komplex, félig elkapott gondolatfoszlányokat fogalmazzak meg koherensen. – Senki nem mondta, hogy koherensnek is kell lenni. – Szükségem van rá, hogy a taknyomon csússzak… Ó, az Isten áldjon meg téged meg a nézésed… Mert ha lehánytjuk a sok...

Mindig csak a fasz!
Nincs az a terápia, ami mélyebbre megy a fasznál. Kérdésem a következő: műfasszal is működik? Nagyon messze vagyok a spiritualitástól/ezo témától, és ebben, hidd el, semmi lekicsinylés nincs részemről. Van ennek helye, csak én nem találom magamban ezt a helyet. És megeshet, hogy ettől én vagyok a szegényebb. Vissza-visszatérnek ügyek/kihívások/agyfaszok/idegösszeroppanások, hogy új/másféle/esetleg fonák péklapáttal baszkodjanak tarkón. De a topik(ok) azok már körbeszteppeltek úgy, mintha...

Hiàny
Figyeljél, mert nyálas leszek. Tudom, tudom, popsihoz vazelin dukál, hogy ne repedjen, mert a sipoly nem szexi, na de egy ízes segglyukon köpést azért ki nem hagynék. Lehet, nem ez szerepel a szótárban a „nyálas” jelző alatt az első pár találatban... de ennek kéne. Mire is gondolhatott a költő? Édes mindegy, megsúgom most, Cseppecske, neked, mi is kicsi szívem és hiányérzetem vágy/tárgya. Hiányzik, hogy elvesszek a gondolataidban, és benned is. Az van, hogy ez fizikálisan is bejön nekem,...

Símaizom-szakadàs
Zokogok, annyira, hogy az már megijeszt. Én nem szoktam. Nem szoktam sírni. Kisgyerekként is addig szorítottam össze a fogam, amíg csak tudtam. Utolsó utáni opció lehetett csak a sírás. De lehetőleg azt is nagyon gyorsan fejezd abba, ne kelljen már itt téged vigasztalni, mert más dolgunk van... Zokogok, és fáj bele a gyomrom hátsó fala, szorítja össze valami. Most. Delayben vagyok, mint a kurva élet. Én próbáltam. Próbáltam akkor sírni, amikor annak helye, ideje volt....

Ez nekem fontos
Szabira küldtem a vibrátorom. Megbántott, és ez lesz a büntetése. Silent treatment. És az mindegy is, hogy az SSRI a ludas, a vibrátor fogja elvinni a balhét. Mert az irracionalitásom mélyén a hosszú távra kitűzött mentálhigiénés céljaimat ez szolgálja jobban. Ez, meg egy strap-on, de az egy másik történet. A ruhásszekrény felső polcán, az Azul és a Pandemic mellé beállítva kell, hogy magába nézzen. Mármint a vibrátornak. Elvárom továbbá, hogy találjon ott a maró lúgon kívül valami...

Kikúràltan
Állok a hűtőpult előtt tompán, tanácstalanul, a frissen felújított Coop hűtőegységének érintkezésbajos, villódzó fényében. A hátam mögött lévő fekete kapucnis srácról azt fantáziálom, maga a Halál, és csak némileg ront az összképen, hogy egy kisebb falunak elegendő proteines krémtúróval rakta tele a kosarát. Végül is az már pont kettő összetevő, amitől én huzatosra fosnám magam, úgyhogy mégiscsak valami túlvilági entitás lehet... Vajon az, hogy még a kurva savanyúkáposztába is...