Vélt és valós világok

(Reaction to: Védett férfiak)

Én sosem voltam igazán hívő. A Húsvétban is leginkább a hatalmas kajálás lehetősége, a sonka meg a kalács érdekel. Találtam itthon egy jó nagy üveg gin italt, úgyhogy most lamentálni fogok. Életen, dogokon, vélt és valós világokon.

Sosem voltam prűd. Valamelyik nap a kereszténység és a BDSM kapcsolatáról olvastam. Kíváncsi lettem, hogy egy vallásos keretrendszerbe miként fér bele a kinky életforma. Belefér egyáltalán? Kedves-e istennek az, hogy latex ruhába öltüzünk és seggbe baszunk ágyhoz kötözött lányokat? Hogy alá-és fölérendelés viszonyba rakjuk egymást úgy, hogy archaikus társadalmi struktúrákat másolunk egy szinte már-már disztópiába cseppenő, de egyenlő szép új világban? Nem kaptam rá egyértelmű választ.

A háromtest probléma. Netfixen debütált nemrég. Chixin Liu kínai sci-fi író művét adaptálták a Trónok Harca rendezői. Kicsit féltem, mert az a két fasz - Weiss és Benioff fantasztikusan tudnak történetet mesélni addig, míg van irodalmi alapanyag, de láttuk mi történt az utolsó két évad Trónok Harcával, miután elfogytak a könyvek és nekik kellett a sztorit kitalálni. Eléggé szar lett a dolog utána. Szóval eléggé szkeptikus voltam, hogy miképp adaptálják az évszázad sci-fi történetét.

Mindegy is. Nagyon ajánlom a sorozatot, bár inkább olvassátok el a könyvet, mert megéri nagyon. Emberről, társadalomról, civilizációról szól az a történet. Nagyjából egy pesszimista válasz a Fermi paradoxonra, miszerint az univerzum egy sötét erdő, amiben értelmes fajok az univerzumban rettegnek egymástól, s mivel nem tudnak egymásról az a túlélés egyetlen esélye, ha kiírjuk a másikat, mielőtt a másik írt ki minket. Szóval a summa az, hogy az a társadalom él túl, amelyik figyelmes és nem ostoba baromságokat csinál.

Figyelmesek vagyunk? Mármint itt, nyugaton. Francis Fukuyama azt mondta anno, hogy vége van a történelemnek. Vége van a hidegháborúnak, így hát kényelmesen hátradőlhetünk a fotelben és nézhetjük, ahogy a béke és a boldogság beköszönt az egész világon. Ó, az öreg hatalmasat tévedett. Nem számított arra, hogy a kulturális Marxizmus átszínezi magát és a társadalmi igazságosság álarca mögé bújva feldúl majd mindent.

A protestáns munkaetika felépítette a világot. Elhozta a civilizációt, a jólétet, és a gazdagságot. Ez kiemelte az embereket a szarból. Gondolkodott már azon valaki, hogy mi a különbség, az a szükséges plusz, ami miatt mindenki ide akar jönni a harmadik világból és nem fordítva? A muzulmánok sem a hittestvéreikhez akarnak menni, akik földrajzilag közelebb vannak. Miért? Mert a szaudiak minden gond nélkül lelövik őket a határon. A szaudiak nem ostobák. A saját túlélésük a legfőbb prioritás számukra.

A vallás, a transzencedsben való hit, az identitás és a család egységes koncepciói egyben tudták tartani a társadalmat ezer meg ezer évig miután Róma elbukott. Aztán a nagy jólétben hirtelen vissza akarjuk csinálni az egészet.

Zajlik a kultúrháború a nyugati világ lelkéért. A társadalmi igazságosság harcosai harcot hirdettek minden ellen, ami eddig a világunkat egyben tartotta. Isten, haza, család, egyén, identitás. Ha lebontjuk ezeket, akkor lebontjuk a civilizációt. Hogyan is működhetnének a dolgok, hogyan is mennénk előre, és fejlődnénk, ha azt sem tudjuk melyik wc-be menjünk be?

Éljen a forradalom, ami lebontja az elnyomó patriarchátust, amely gátolja a női felszabadulást. Éljen a forradalom, amely dühöngő, agresszív, erőszakos girlbossokat csinált a lányokból. Éljen a forradalom, amiben a férfias erő, a maszkulinitás megvetendő toxikus bűn, és amiben egy férfi már rá sem nézhet egy nőre anélkül, hogy a bántalmazás és zaklatás gyanúja fel nem merülne. Elég csak megvádolni valakit a szexuális zaklatás vádjával, és annak az embernek az élete örökre el van ásva. Tombol a digitális térben az eltörlés kultúrája - cancel culture , amiben az ártatlanság vélelmét felváltotta a dühöngő csőcselék haragja. Éljen a forradalom, amelyben az értékeken alapuló hierarchiát felváltja az áldozatiság kultusza, amely a társadalmi ranglétrán való feljebbkapaszkodáshoz előnyben részesíti a vélt vagy valós sérelmeinket. Éljen a forradalom, ahol fehér heteroszexuális férfinak lenni eredendő bűn.

Az egyenjogúság nevében az eddigi kirekesztő rasszizmust lecseréltük egy másik fajta kirekesztő rasszizmusra, ahol minden gonosz forrása a heteroszexuális fehér férfi. A kulturális tereinket elfoglalta a kultúrharc. Könyveket égetünk el, vagy darálunk le, szobrokat döntünk le, művészeti alkotásokat rongálunk meg abban a reményben, hogy ez majd elhozza a szebb jövőt. Elhozza? Ugye? Végül is tényleg ez a harc lesz a végső. A múltat meg végképp eltöröljük, ugye?

Amíg mi azon vitatkozunk, hogy hányféle társadalmi nem van, és hogy melyik wc-be menjünk be, addig a keleti autoriter hatalmak a civilizációk összecsapására készülnek és a hadseregeiket duzzasztják fel irreális módon. Kínát nem érdekli az, hogy ki és milyen elöljárószót használ éppen, vagy hogy éppen férfinak, nőnek, vagy éppen lekvárosszendvicsnek érzi-e magát valaki. Kínát a birodalmi elvei érdeklik. Az, hogy Tajvan a része legyen újra. Oroszországot, Iránt, Észak-Koreát szintúgy. Fukulyama tévedett. A történelemnek nincsen vége. A történelmet az orrunk előtt írják. Mi meg tátott szájjal rohanunk be a faszerdőbe éppen.

Közben a védelmi vezetőink szoknyába öltözött férfiak mindenféle színesre festett hajjal és a fiataljaink nem tudják, hogy melyik mosdóba menjenek be. Mennyi esélyünk van a túlélésre így? Mennyire különbözünk Róma végnapjaitól, ahol a polgárok minden tartásukat elveszítve orgiáztak fűvel és fával, miközben a barbárok a kapukat döngették?

A Nyugat saját magát adta fel. Mi hiába vagyunk pacifista megvilágosodott naiv idióták, ha az ellenségeink nem azok. Teszem fel a kérdést, hogy ezek a megvilágosodott társadalmi igazságosság bajnokai miért a nyugati világ szövetét feszítik szét, s miért nem Kínában küzdenek a női jogokért és az egyenjogúságért, vagy Szaud-Arábiában vonulgatnának fel színes zászlókkal? Ja, igen, mert ott rájuk rohadna a műanyag lakat, vagy rosszabb.

Most tiltják be a TikTokot az USA-ban. Terjed rajta egy érdekes rend a Z generációs fiatalok között. Ez a trad wife - tradicionális feleség jelenség. Egy hagyományosabb, klasszikusabb gendernormák felé irányuló kísérlet, ami mintha egy az egyben utasítaná el a milleniálisok és a radikális woke feminista mozgalom által egekbe magasztalt girlboss életformát - ami miután áttört minden üvegplafont - kinevezte a férfiakat és a fennálló világot ellenségnek. Aztán csodálkoztak, hogy a nap végén csak a borospohár meg a macska maradt, hiszen egy épeszű férfi sem akar olyan nőkkel szóba állni, aki nem feminin és támogató, hanem kompetitív, harcos és ellenség. Érdekes azt látni ,hogy a Z generáció egy része máshogy akarja csinálni.

Szóval, hogyan jön ez az egész a vallásossághoz? Ha nem hiszünk semmiben, akkor jönnek olyanok, akik hisznek valamiben, és majd ők mondják meg a tutit. Az meg nem biztos, hogy jó lesz nekünk.

Boldog nyulat mindenkinek! 🐰